|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.19. 20:47 - |
Dimitri x Jessica
*nyitott játék
|
[7-1]
Annyira nem főtt a foga ehhez a beszélgetésnek, az már a leg elején feltűnt. Igazából zavart a dolog,nem szerettem, ha valaki furcsán néz rám... Olyan "ez megőrült" érzésem volt tőle,és ő most pont ezt tette.
- Ha megzavartam valamit,akkor bocsánat. - Néztem rá kissé bűnbánóan. - Amennyiben szeretnéd, tovább állok.
Természetesen, nem szerettem volna egyedül maradni,de hát még az is elviselhetőbb mint egy olyan emberrel beszélgetni, aki nem kívánja a társaságom. És ez most nagyon afelé hajazott,tehát inkább a vízesés felé fordultam, és azt bámultam,amíg vártam a válaszát. Az utolsó kérdésre azonban még megejtettem némi választ.
- Nincsenek csapat nevek, vagyis, a miénknek nincs. Már jó ideje egyedül bóklászom. Egyébként nem messze innen van egy raptor csapat, úgyhogy ne az erdő fele indulj,hanem annak mentén.
|
Első benyomás.... ez a csaj kurvára sokat kérdez.Második... ENnek ellenére nem néz ki rosszul, szóval az elsőt talán el tudom nézni.
- Semmi gond. Amíg nem egy hüllőfajzat vagy nem akasszuk össze a "bajszunkat" - jegyeztem meg és figyeltem ahogy elhátrált, majd egy fusztrált mosollyal illetett. Errefelé mindenki tök para.. Odahaza nap mint nap bombákat robbantanak terroristák, de itt egy egyszerű kis dolgon is teljesen beparáznak az emberek. A csajszi kérdezősködni kezdett, amire ráncoltam a homlokom, de végül választ adtam neki, hogy ne ácsorogjon itt hülyén várva hogy esetleg kibökök valamit. A nevét emésztgettem egy ideig, mivel volt egy ismerősöm akit hasonlóképpen hívtak, de nem álltam le ezen nosztalgiázni.
- Egyik hely sem az ezen a szigeten... Ennek ellenére a saját csapatomnak vadászom. Pontosabban egyelőre kiélvezem ezt a kis nyugalmat. - fejeztem be a monológot majd ránéztem. - Melyik csapathoz tartozol... - nem volt kérdés, de hát nem igazán voltam az a kíváncsi ember aki ezen fog aggodalmaskodni, hogy történetesen a csajszi mit csinál és kivel. Nem az én dolgom...
|
Persze teljesen hülyének nézett, miután elkezdtem dadogni,szóval világos volt,hogy kedvelni tuti nem fog. Ezek után, biztos én is hülyének nézném. Vettem egy mély levegőt, hogy megnyugodjak, aztán én is léptem egyet hátra. Nem akartam fusztrálóan közel lenni hozzá. Miután sikerült rendbe szedni a fejem, rápillantottam.
- Jessica. Bocsánat,hogy kis híján letaroltalak, eltévedtem, és a csapatot kerestem. A legkevésbé sem számítottam rá hogy itt botlok bele valakibe. - Megengedtem magamnak egy fusztrált mosolyt. Nem ismertem a srácot,de nem tűnt rosszfejnek, leszámítva azt, hogy nem a megtestesült kedvesség. De asszem ez erre felé elég elnézhető tulajdonság.
- Ami azt illeti.. mit keresel erre felé? Nem egy barátságos környék.
|
Szemléltem a kilátást, erre majdnem nekem vágódott egy csaj, ami alap esetben jó lenne, de a másikban meg nem, mert hát nem akarok levágódni ilyen magasságból a biztos halálba. Elkezdett dadogni, énmeg felvont szemöldökkel meredtem rá, hogy ezt most minek csinálja, nem egy hüllőféle vagyok aki vacsorának nézte vagy valami... Nem elég hogy istent emlegetett, még totálisan összefüggéstelenűl dumált nekem, szóval már ráncoltam a homlokom, mire végre valami értelmeset is mondott, ami mondjuk annyira nem az, de azért legalább összefüggő szavakból állt össze.
- Ácsorgom, nézem a kilátást és veled dumálok... épp. - mondtam mivel nagyjából ezzel leírtam mi az istent csinálok ebben a pillanatban. Eléptem tőle mivel egy az hogy ki tudja milyen kis elvetemült fruska lehet ha menekülni kell, a másik oka meg az volt, hogy nem bírtam ha ismeretlen emberek ilyen közelségben állnak mellettem. Végigmértem, de nem az én csapatomból való volt, szóval nem ismertem.
- Dimitri vagyok... Te? - nem éppen udvarias, de hát ahol az ember különféle hüllőfélék elől menekül, ott teljese hidegen hagyja a kedvesség és az illem. Na meg amúgy sem voltam valami udvarias srác, szóval ezt tőlem senki nem várhajta el mert beleverem a fejét a fába... vagy egy falba ha épp az van a közelemben.
|
Egy vízesés. Konrkétan az volt az egyetlen dolog,amit fel ismertem a rohadt magas fák között, és néhány brachioszaurusz között. Édes istenem, csak egyszer éljem túl,hogy eltévedtem... esküszöm,hozzákötöm magam az egyik csajhoz.
Nem szerettem egyedül bóklászni, elvégre ha csapatban vagy, kevesebb az esélye hogy legelőször téged kezd el kergetni egy húsevő. Imádtam a dínókat,de filmekben és könyvekben jobbszerettem hogy sose akartak megenni. Átugrova egy hatalmas ág felett,amit valószínű két csatározó dínó tépett le, kiértem egy kisebb tisztásra amiről tökéletes rálátásom volt a vízesésre. Már épp meg akartam fordulni,hogy elinduljak az erdő mentén,amikor véletlenül majdnem nekimentem az egyik srácnak a csapatból.
- Jézus.. te hogy...Nem fontos. - dadogtam. - Mit csinálsz erre felé?
|
Totálisn leszakadtam a csapattól, habár szerintem ez nem volt meglepő. Sosem érdekelt igazán a csapatban való mozgás, jobb szerettek a saját fejem után menni, mégha több száz színó szeretne megeni vacsorára, akkor sem igazán tudott meghatni a csapatmunka lehetősége. A vízesésnél kötöttem ki, habár nem éppen a legjobb hely a szigeten, de semelyik sem az. Pár hüllőfajzattal már összefutottam, de egyiknek sem lettem az uzsonnája, szóval semmi para nem volt, ehgyben jutottm el idáig. Elsőként felmértem a lehetőségeim a meekülésre, ha egy igazán nagy példány szeretne vacsorát találni, majd azt, hogy mivel tudnám elfoglalni magam. A csaőat vadásza voltam, tehát valami élelemfélével? is vissza kéne térni ha nem akaro hogy éhen haljon a társaság, de erre ráérek később is. Nosztalgiáznom kellene és visszatévedni a parkhoz, pontosabban annak a romjaihoz, de nem igazán akartam. Már csak azért sem mert igazán szép számal gyülekzetek ott adínók, másrészt pedig anyit gyalogolni... Mivel a környéken semmi emberi és állati élőlányt nem találtam így a vízesést is megszemléltem közelebbről. Mivel én felül voltam, így tökéletes pillantást kaptam pár hüllőre aki odalent harciaskodott egymással. Ostoba lények...
|
Dimitri x Jessica
*nyitott játék
|
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
