|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.19. 16:34 - |
Alice x Owen (A szerep nyomokban 18+-os jeleneteket tartalmaz!)
*nyitott játék
|
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Nem is aludt... na szépek vagyunk Grady... Felhorkantam, majd rosszallóan megráztam a fejemet, de mikor a hasamra tette a buksiját, halványan elmosolyodva kezdtem cirógatni a buksiját az egyik kezemmel, az ujjam köré csavarva egy hajtincsét, már amennyire lehetett.
- Ma fogsz, ha kell kiütlek. Világos voltam? - kuncogtam halkan, majd a hajtincsét elengedve tovább cirógattam lágyan, ami tőlem azért meglepő volt. Rajta kívül nem nagyon voltam gyengéd senkivel. Ismét felhorkantam a kijelentésére, miszerint még a végén visszaél a dologgal.
- Te meg a hülye ex-katona egód? Ugyan már,szerintem ki lennél akadva, amiért nem hagyom, hogy magad intézd el a dolgot. - mondtam halvány mosollyal, majd mikor megszorította a kezem, az ajkamhoz húztam és puszit nyomtam az ujjaira egyenként. A békés csend, ami beállt, mosolygásra késztetett, majd halkan felsóhajtottam, tovább simogatva.
|
- Aludni? Dehogy. Nem is aludtam. - Nevettem fel,miközben a fejemet a hasára ejtettem,finoman, hogy ne okozzak neki fájdalmat, majd lehunytam a szemem. Nem terveztem elaludni,de olyan keményelmes volt... és békés,amiről hosszú ideje nem álmodhattam már.
- Szóóval nem hagynád hogy megverjenek.. Vigyázz ilyeneket ne köss az orromra, mert a végén csúúúnyán vissza találok élni a dologgal. - Mosolyogtam rá,és finoman megharapdáltam a hasát, miközben a kezemet a kezére csúsztattam, és egy picit megszorítottam. Mostanában sokat voltam érzelmes kedvembe, magam sem tudom miért. Gáz volt... Legalább is, tekintve hogy kurvakemény csávónak kéne lennem, gáz volt. De amíg őt nem zavarta, addig engem se nagyon...
|
Asszem nincs mese, lassan tényleg meg kell szoknom, hogy rongybaba / gyerek módjára vagyok pakolászva jobbra balra. Komolyan tartottam tőle néha, hogy előbb utóbb baja lesz.
- Továbbra is szándékodban áll engem emelgetni? Mert ha igen, akkor asszem fogynom kell, még a végén sérvet kapsz nekem - sóhajtottam, majd kibontottam a hajamat. Ritka alkalmak egyike. Mikor rákérdezett, nem lenne-e vicces, csak megráztam a fejemet grimaszolva.
- Nem lenne az. Leütnélek, én meg mehetnék hogy szitává verjem az ürgét, mert hozzá mert érni a pasimhoz, akit csak én verhetek meg - nevettem halkan, a fejemet csóválva. Aztán egyszer csak lepakolt magáról Már megint...., éppen elkezdtem volna méltatlankodni, mikor elfektetett és az ajkaim az enyémekre tapadtak. Mosolyogva viszonoztam, megsimítva az arcát lágyan, majd rámosolyogtam kissé zavartan.
- Nekem ez totál megérte. - közöltem, majd megsimítottam a bőrét a szeme alatt. - Hm... rosszul aludtál az éjjel?
|
Szerintem kő keményen hülyének nézett,de nem igazán tudott foglalkoztatni. Amíg elviseli,és nem dob ki érte, addig minek strapáljam magam? Miután az ölembe vettem, kissé meglepődve nézett rám,amit nem igazán tudtam hova tenni. Sokszor pakolásztam jobbra balra, hol az ölembe, hol magamra, igazán megszokhatja.
- Valakinek jó,valakinek nem. Én elunnám magam, ha minden szóra figyelnem kéne. Legalább popcornozhatsz ha valaki előtt figyelmetlenül pofázok. Nem lenne vicces? - Vigyorogtam rá ravaszul,majd letettem magam mellé,és védid döntve az ágyon felé feküdtem, hogy aztán az ajkaim az övére tapasszam. Jó pár percig csókoltam, aztán elszakadtam tőle és felültem. - Nesze, itt a jutalmad. - Nyomtam egy puszit a mellkasára.
|
Kijelentette, hogy hátrébb az agarakkal, mire halkan felnevetve megráztam a fejemet, megint elámulva a pasim magasfokú hülyeség-faktorától. Grimaszoltam, aztán megéreztem a puszikat és egyből meg is enyhültem az úr irányában.
- Nincsenek agaraim Grady... és már azt hiszem, megbeszéltük, hogy nem lenne jó húzás a részemről, ha megölnélek... elvégre a pasim vagy, aki nélkül én és a 2 másik csaja is bekattanna... a fiúkat nem említve - kuncogtam halkan, de hagytam, hogy elvegye a kést, majd megsimítottam a torkát, a mellkasa felől haladva az álláig. Aztán az uraság gondolt egyet és az ölébe pakolt, én meg csak bámultam rá, mint kompi a Land Cruiserre.
- Hm... jó kérdés, desokan csinálják, valami csak van benne - nyomtam pár apró puszit a nyakára széles vigyorral, miután én is kaptam, az arcomra.A gyümit bedobtam a kajás dobozomba, majd lenyaltam az ujjaim, közben elgondolkozva figyeltem őt.
|
- Wohohohoho. Hátrébb az agarakkal drága, az én életem túl sokat ér holmi koszos késhez. Inkább fojts meg. Ígérem,nem ellenkezem hogy elbírj velem. - Nyújtottam ki rá a nyelvem, miközben félig oldalra döntött fejjel puszit nyomtam a karjára, majd a csuklójára, és elvettem tőle a kést. Felültem,és mellé telepedtem.
- Ha figyelek rá,hpgy mit mondok,abban mi az élvezet? - A térde alá benyúlva felemeltem,és az ölembe helyeztem,miközben az arcára adtam egy puszit, mint a jó kisgyerekek. Ezek után igazán nem lehet mérges.
|
A megállapításomra helyeslően bólogatott, aztán közölte, hogy jár a csoki. Nevetve hallgattam a gondolatmenetét, majd az ajkamba haraptam.
- Van egy tök jó ötletem. Az a csoki legyen inkább puszi, mert az könnyebben beszerezhető és nem nől a seggem tőle. Mit szólsz? - kérdeztem cukkoló hangsúlyban. Aztán rövid közjáték után ledöglöttem a helyemre, ő pedig nem sokkal később mellém. A megszólalása miatt felvont szemöldökkel neztem rá,majd elvigyorodtam. - Vigyázz, Grady, kés van nálam, a helyedben figyelnék, mit mondok - közöltem sunyin rápillantva, sötét hangon, de mivel ismert, szerintem nem vette komolyan. - Kérsz amúgy? - ajánlottam fel, de a gondolataim egészen másfelé kalandoztak. Ha még egyszer beszól a fiatalember, lesz oka félni.
|
A csajszi közölte,hogy lehet hogy az ő agyával van a baj,mire én bőszen bólogattam.
- Jár egy csoki, Alice, jár egy csoki. Nem tudom honnan, majd vadászok neked.. Lehet van olyan dínó aminek csoki íze van. - Nevettem fel. Ő lekapta a kalapom, és a fejére biggyesztve közölte hogy desszertre vágyik. Na tessék,csak rá kellett szólni hogy egyen valamit,most meg nem lehet leállítani. Úgy aprít befelé,mint ha legalább is egy porszívó lenne. Felsóhajtva,megadóan követtem,és ledőltem mellé az ágyra amíg ő a mangót falatozta.
- Először nem akar enni,most meg porszívót játszik. Furcsa lány vagy hallod-e.
|
Kissé értetlen fejjel meredt rám a drága, mire elgondolkoztam egy pillanatra, majd ránéztem megvilágosodott fejjel.
- Már mindent értek! Nem a te agyad hibás, az enyém nem,működik rendesen! - kuncogtam, aztán mikor felkelt, az arcát figyeltem. A kis pimasz... rosszallóan ráztam a fejét a cinikus hangsúlyra, aztán lenyúltam a kalapját, a fejemre biggyesztettem és oldalra döntöttem a buksim.
- Nem tudom a fiatalúr hogy van vele, de én személy szerint desszertre vágyom, szóval visszamegyek a helyemre. Amennyiben Mr Grady is kikalandozta magát mára, majd csatlakozzon. - kacsintottam rá, majd finoman vállba vágtam és elvonultam a helyemre, ahol lecsüccsenve a táskájára dobtam a kalapot és elővettem a mangót és egy kést, hogy kicsit azért megjutalmazzam magam a mai nap után. Lássuk be, eseménydús volt.
|
A csajszi közölte,hogy a nincs kedve enni és nem vagyok éhes szövegnek nála más jelentése van. Kissé felvont szemöldökkel néztem rá, de a végén ráhagytam a dolgot. Ha így gondolja,legyen így.
- Értelek. Vagyis nem. - Vakartam meg a fejem, miközben totál ostoba fejet vágtam. - Ha én éhes vagyok,van kedvem enni. Te fordítva működsz, drágám. - Nevettem fel, miközben befejeztem a kajálást és a mosogató mellé löktem az edényt, hogy én is fel tudjak állni és kihúzzam magam. Végre valami ehető, hetek óta először a táborban. Meg kell hagyni,nagy sikere volt a vadászatomnak. A dög amit a raptorok elkaptak,majd két méter volt,és rohadt nehéz. Most meg a csontjai hevernek minden felé.
- Mi a terv a nap további részére? Úsztunk, kalandoztunk,felfedeztük egymás testét,előtte majdnem vacsorák lettünk, és már vacsoráztunk is. Barkoba? - kérdeztem cinikusan.
|
Komolyan ugy nézett ram, mint aki megölt velekit, mire felvontam a szemöldökömet és az ujjaimon kezdtem számolni, hogy hogy is volt. Végül megvilágosult arccal néztem rá és felmutattam az ujjaimat.
- Négy. Négy napja nem kajáltam. Az, hogy nincs kedvem enni, nem azt jelenti, hogy nem vagyok éhes. - közöltem, majd most már lényegesen lassabb tempóban megettem a maradék kajámat és a tálat visszapasszoltam a mosogatnivalók közé. Aztán Grady persze totál félreértette a kijelentéseket, szóval fogtam és a kezembe temettem az arcomat.
- Hé... Szivem... Nincs semmi baj az agyaddal, egész egyszerűen van egy sajátos stílusod. Ami néha kicsit érthetetlen, de én imádom. - mondtam a karját cirógatva kis mosollyal, aztán a kérdésére szélesen elvigyorodtam.
- Igazán nagy kár, de azért aranyos tőled, hogy gondolsz rám. Legalább ezzel már nem lesz gondod. Max ha hasonló büntetéssel fenyegetőzöl a habzsolásért. - nevettem el magam, majd kiroppantottam a hátamat felkelve. Desszertet akarok.
|
Közölte,hogy ő fiúkkal nőtt fel,azért eszik terminátor módban. Én meg raptorokat neveltem,de könyörgöm,még azok sem habzsoltak ennyire,mint ő.
- Nem azt mondtam,hogy az egész tálat muszáj bevágnod. Hanem,hogy egyél valamennyit. - Néztem rá kissé mosolyogva. Már körülbelül az egész tábor minket bámult,de hát basszus, ha egyszer így van,akkor így van. Nem akartam hogy kihányja azt,amit legalább megeszik. Ezek után persze közölte,hogy én tök jól elvagyok nemi élet nélkül, tehát lényegében engem meg sem viselne a dolog. Ezen picit felhúztam az orrom,de sikerült tartanom magam a sértődéstől.
- Vagy úgy. Tehát valami baj van az agyammal. Lehet igazad van.. - Mosolyogtam rá kissé zavartam. - Vagy talán azért voltam el,mert eddig nem volt barátnőm,és nem akartalak lerohanni?
|
Persze meredt rám, hogy mi a fene, hogy eszem, mire lenyeltem és fél percnyi szünetet elrendelve ránéztem, majd elnevettem magam halkan
- Nem, nem nem, nem zabálok, mint egy terminátor. Látszik még Sosem kajáltál velem. Fiúkkal nőttem fel és voltam egy szobában, egy hűtővel. Most még egész lassan eszem. Nem vagyok éhes. - közöltem, mire egy nem messze ülő emberke bólogatva helyeselt. Persze ezért olyan "nem kértem kommentárt" fejjel bámultam a csávókára. Inkább odébb vonult. Visszanéztem Owenre, aki meg közölte, hogy ja bocs, a pasik többször akarják, mint a nők. Erre a válaszom az volt, hogy sokatmondóan végigmértem és végül megráztam a fejemet.
- Tudod, Grady... Képben vagyok a pasikkal. De most rólad van szó, te pedig látszólag remekül elvagy nélküle. - veregettem meg a vállát, majd ismét a kajámra koncentráltam, kicsit lassabb tempót erőltetve magamra. És amugy nem szemétkedni akartam, egesz egyszerűen ő tényleg nagyon elvolt.
|
Persze,ahogy azt előre gondoltam, Alice nem kicsit kiakadt az egy hónapos kínzásomon. Nem mondom,én sem gondoltam át pontosan mit is ások magamnak,de hát basszus, inkább egy hónap szex nélkül,mint egy élet barátnő nélkül. Hát mégis ki a fenét szívatnék? Természetesen el is kezdte betömni a kaját,mire én megint csak nagy szemekkel néztem rá. Hogy a fenébe lehet ilyen gyorsan enni?
- Lassan hé,nem azt mondtam,hogy fald be mint egy terminátor. - Mosolyogtam rá,aztán én is nekiláttam az én adagomnak. Közben egy egy falat után fojtattam. - Hihetetlen,de képzeld, a pasik többször vágynak az együttlétre mint a nők. Szóval magamat mégjobban elástam volna. De első az egészség,nem hagyhatom,hogy legyengülj. Ha csak nem akarsz Spino vacsi lenni. - Kacsintottam rá két falat között.
|
Persze az iménti megszólalásom kifejezetten sikeres volt, bár ezen a mosolyom most láttam, hogy komolyan is gondolja, nem csak poénkodik, mint általában. Aztán, hogy nyomatékosítsa is a szavait, engem pedig leállítson a kaja piszkálásával, a fülemhez hajolt, engem pedig levett a lábamról, teljesen. Addig a pillanatig, mignem realizálódott bennem, hogy mi a francot is mondott. Hogy mi???! Az ajka a nyakamra vándorolt, de nem nem nem, ezek után én már ennyitől nem csillapodtam le. Hitetlenkedve pillantottam rá, kb ugy, mintha most ő lenne a spinoszaurusz a zellerrel a kezében....
- Ez... Övön aluli volt, Grady! Veled ellentétben nekem ez hiányozna, tudod... Nő vagyok hahó! - libegtettem meg a hajamat ismét lófarokba fogva, de aztán enni kezdtem, mert ez azért már tényleg túlzás. Ha mást nem majd visszajön, ha Owennek épp más dolga van.
- Amúgy... Tessék észben tartani, hogy én kóbor egyed vagyok, a falkája az.... Ott van, mr nagymenő alfa - mutattam a velocikra, akik egy kupacba gyűlve aludtak. Mi a franc?
|
Látszott rajta,hogy nem minden okés, de úgy döntöttem nem teszem szóvá a dolgot. Ha el akarja mondani,úgy is elfogja.
- Nagyon helyes, alfáknak nem szokás ellent mondani. - Mosolyogtam rá, bár komolyan gondoltam. A depis vagyok nemeszek nem egy dínóktól hemzsegő szigetre való,szóval én sem lehettem elnéző vele,bármennyire is szerettem volna az lenni. Mondjuk úgy,hogy azért voltam szemét, mert az egézsége és a jóléte megkívánta. Szóval odahajoltam hozzá,és a fülébe súgtam:-
- Amennyiben nem eszel, nincs szex 1 hónapig. - Dúdoltam bele a fülébe, finoman megharapdálva azt. - Tudod, alfáknak nem mondunk ellett, drága. - Az utolsó szót konkrétan már a nyakába mondtam, majd végighúztam az ajkaimat a nyakán egészen a válláig, nyomatékosítva aaz előbb mondottakat.
|
Pár pillanatig nézett rám bizonytalanul, hogy mégis mi a fene van velem, de aztán megadóan sóhajtott, én meg kislányos viháncolással ünnepeltem meg a győzelmet. Persze nem sokáig tartott, mert utána Közölte, hogy csak akkor, ha én is kajálok. Na ezt hogy simitsam el? Fújtam egy nagyot, de megadóan feltartottam a kezeimet.
- Nem bánom, legyen... Ki vagyok én, hogy ellent mondjak az alfámnak? - kacsintottam rá kis mosollyal, mert persze komolyan gondoltam a dolgot. Utána hagytam, hogy belém karoljon és húzzon magával. Persze a tudtomra adta, hogy tök normális, hogy kiakadtam, majd kaptam egy puszit. Olyan édes volt... Csendesen elmosolyodtam, majd felé pillantottam és finoman meglöktem a csípőmmel, hogy magamra vonjam a figyelmét. Őszintén elmosolyodtam, majd elkaptam kicsit a pillantásom és a füléhez hajoltam.
- azt mondtam kár, hogy itt ragadtunk... Érted megérte - mondtam halkan, majd elvettem tőle a tálat és szereztem magamnak egy kis kaját, amit aztán leülve piszkálni kezdtem. Nem igazán volt étvágyam, sírni akartam, de ő nagyjából helyrehozott.
|
Felvont szemöldökkel néztem rá. Igazából tényleg nem voltam annyira éhes,hogy meggebedjek tőle,de a csajszi ragaszkodott hozzá,jobban lassan mint az életéhoz. Szóval megadóan felsóhajtottam.
- Jólvan. Egy feltétlellel. Te is eszel velem. - Kacsintottam rá,és finoman belekaroltam a karjába, hogy elinduljunk a kajás felé.
- Természetes,hogy kiborulsz, nem mondtam,hogy nem. - Itt adtam az arcára egy puszit. - De nem szeretem,ha rossz kedvű vagy. Olyankor nekem is esik a kedvem,de nem vagyok lélekdoki hogy ásegítselek rajta.. Csak remélni tudom,hogy jobban leszel. Főként magad miatt - Itt picit szomorúan mosolyodtam el, megsimítva az arcát,miközben elvettem két tányért és szedtem maguknak. Persze mire vissza értünk a mai dolgok után, a csapat szó nélkül felmajszolta a kaja felét,és meg is sütötték. Pff... Jellemző.
|
Asszem kicsit lassabban kellett volna hangulatot váltanom, mert a hirtelen felépülésem miatt úgy nézett rám, mintha minimum egy spinoszaurusz lennék, aki a kezében egy rohadt nagy karalábét tart, arról előadást tartva, hogy miért jó vegetáriánusnak lenni. Felsóhajtottam majd a hajamba túrtam a válasza hallatán. Közölte nem éhes, mire olyan morcos fejet vágva fontam össze a karjaimat a mellkasomon.
- Nem nyuszkó, ragaszkodom hozzá. Gyere, elkísérlek, kajálsz. Nincs vita, mert álmomban rugdalni foglak... - néztem rá meggyőzően, aztán halványan elmosolyodva sóhajtottam fel.
- Figyelj, szivem... Megvagyok... Nem mondom, hogy nem bánt, mert nem akarok neked hazudni... De majd megint kimegy a fejemből és megint okés leszek... Te meg egy kis kiakadásom miatt nem élhetsz vizen, fényen és snickersen. Ezt be kell látnod. Figyelek ám, hogy mikor eszel - nevettem fel belegondolva az étrendjébe, majd megsimitottam az arcát és tettem pár lépést arra, amerre az előbb toltam. Várakozva, kissé olyan anyás mosollyal néztem rá, majd a kezem nyújtottam neki.
- kérlek? - mondtam ki azt az egyetlen szócskát, amit asszem még nem hallott tőlem.
|
erre rögtön jött a ki hát izé én? dehogy dolog,pedig látszott rajta hogy rohadtul megviseli. Gondolkodtam rajta,hogy felajánlom hogy szipogja ki rajtam magát, de addigra már egy álcával kitörölte a csillogó könnycseppet a szeméből és tovább lépett ,mintha mi sem történt volna az előbb. Az első gondolat ezzel kapcsolatban ami megfordult a fejemben,hogy Lissy nem ember. Egy ember nem tud iylen gyorsan kedvet váltani. Vagy mégis?
- Nem vagyok éhes. Egyék,max fogok magunknak halat. - Ajánlottam fel mosolyogva,miközben az égre néztem,és eltoltam a kezét magamtól amivel el akart tolni.
- Nem akarok elmenni. Jó itt. - Természetesen éhes voltam, de mekkora pofátlanság lenne már itt hagyni amikor az előbb kis híján kiborult. A végén még használhatalan pasi lennék.. Hát ha nem én, akkor ki vigasztalja meg? Na, igen,erről van itt szó kérem szépen.
|
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
