|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.19. 16:34 - |
Alice x Owen (A szerep nyomokban 18+-os jeleneteket tartalmaz!)
*nyitott játék
|
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
A sanda vigyor láttán rögtön tudtam, hogy röhögni akar a kis szemét, de nem vetettem a szemére, mivel tényleg elég abszurd feltevés volt, hogy én jó kislány legyek. Lehet, hogy egyszer meg kéne próbálkoznom vele... Tutira mindenki meglepődne. A keze a derekamra csúszott én meg közelebb simultam hozzá kis vigyorral.
- Igen, én, jó kislány. Az is tudok ám lenni, ha megerőltetem magam - kuncogtam fel halkan, majd megsimítottam az állát és felvettem a tipikus 2jókislány" hangomat.
- Jó kislány vagyok, mert nem pasizom, nem viszek haza fiút, nem piálom le magam a sárga földig és nem cigizek. És nem hergelem a fiúmat, pedig megtehetném - kacsintottam rá, megsimítva a pólója alatt, majd elkaptam a kezem és jókislányosan vigyorogtam, még a csókjai ellenére is . - Mert szófogadó vagyok.
|
Persze közölte hogy ő jókislány, mire én egy sanda vigyorral rápillantottam. Hirtelen nevetési ingerem lett, de sikerült elfojtanom még idejében.
- Höh, hogy te, jókislány? - vigyorogtam rá,a kezemet a derekára csúsztatva. Hogy aztán a nyakára adjak néhány csókot. Szerettem amikor ilyen kis pimasz, jókislányos dumákat nyom. Olyan komolynak, és megfontoltnak látszott tőle... Annnyira,de annyira megszerettem,hogy elmondani sem tudtam... Ahelyett viszont,hogy ezzel traktáltam volna, inkább finoman megharapdáltam az ajkát és az állát.
- Szeretném én látni,mikor vagy te jókislány. Ritkán adódik.
|
Mikor nyelvet nyújtott, ingert éreztem rá, hogy elkapjam neki, mint legutóbb, de jókislány vagyok, aki fejlődőképes, szóval nem tettem semmi ilyesmit, csak puszit nyomtam az orra hegyére.
- Hát, ha bízol benne, hogy okos kislány leszek, akkor ettől eltekinthetünk. - mosolyogtam szélesen, majd Blueék után kutattam a pillantásommal, akiket hamar meg is találtam persze. Blue épp odacsípett Deltának mire grimaszoltam és owenre néztem.
- Aucs... ez para! Komolyan, szerintem Blue egyszer le fogja harapni a fejemet. - borzongtam meg, de elmosolyodtam. inkább Blue mint az Indominus...
|
A kijelentésére csak nyelvet nyújtottam. Nem akartam én nyakörvet tenni rá, anélkül is hűséges ebben biztos voltam. Az meg hogy ki mit gondol,legyen a saját maga dolga. Elvégre egy párt alkotunk, még ha nem is mondtuk ki hogy járunk. Tényleg,ezt előbb utóbb jó lenne tisztázni...
- Nem akarok én nyakörvet tenni rád... Fölösleges. - Vigyorogtam rá, aztán a Raptorokat néztem. Blue éppen odacsípett deltának,amiért az belemászott a személyes terébe. Elég sokszor megesik,egyszer már én is majdnem kaptam tőlük.
- Szegény Delta. Blue nem az a barátságosan csipkelődős típus..
|
A kijelentésemre vállat vont, azt hiszen nem igazán zavarta. Mondjuk elég sokan sejtették, hogy többet érzek iránta, mint barátság, elvégre ha utánakellett császkálni az erdőben, elsőnek jelentkeztem, ez pedig nem valami gyakori dolog, legalábbis a mi táborunkban nem. Eközben szembefordult velem és persze megint kekeckedni kezdett, mire elvigyorodva a füléhez hajoltam.
- Ha be akarlak törni, nem nyakörvvel teszem. Ellenben rám ha szeretnél, egész nyugodtan aggass, édes - doromboltam a fülébe, majd rákacsintottam halkan felnevetve. Annyira csak nem vesz komolyan.
Körbepillantottam, majd a pillantásom végül megtalálta a kis csapatot és elmosolyodva bólintottam. Minden okés velük, élnek, virulnak.
|
Közölte, hogy ezek után az egész tábor tudni fogja hogy az övé vagyok,mire csak vállat vontam. Igazából aki nagyon szemfüles volt,az eddig is tudta, a többiek meg... Jézus, kit érdekelnek? De ha ezt akarja, legyen. Az ő kedvéért akár nyakörvet is képes lennék felvenni,bár nem örülnék az ötletnek. Eközben elhúztam a kezem,és szembe fordultam vele,hogy a szemébe tudjak nézni.
- Ahogy gondolod. Ha szeretnéd,akár nyakörvet is aggathatsz rám. - Kekeckedtem vigyorogva. - Najó,ne, a végén rossz alfa lennék és leszedném vagy letépném. Az meg azt jelentené hogy nem tudsz betörni. - Nevettem fel,és egy puszit nyomtam a homlokára, a kezemmel pedig végigsimítottam az arcát.
|
Az ölelés miatt felsóhajtott, mire felvont szemöldökkel néztem rá. Lehet, hogy el kéne engednem? Lehet, hogy hagynom kéne lenyugodni? Lehet, Dreadful, lehet basszus... Már éppen azon voltam, hogy elengedem, mikor megszólalt, én meg érdeklődve figyeltem.
- Nekem így is megfelelt. Csak nem tudtam, hogy ennyire ki fogsz akadni. Komolyan azt hitted, hogy van olyan srác.... bárki, akit jobban szeretek nálad? Bolond alfa - ráztam a fejem kis mosollyal, amit persze éreznie kellett, hiszen éppen hozzábújtam. Mikor hátranyúlt, a kezem az övébe csúsztattam elmosolyodva, de fél kézzel még így is öleltem.
- Vagy csak kiüvöltözted magad, és most megnyugodtál. Látod? ennyit arról, hogy nem fogsz ordibálni velem. - kuncogtam halkan, majd megharapdáltam a fülcimpáját finoman.
- Viszont ezek után garantáltan az egész tábor tudja, hogy az enyém vagy.
|
Nem gondolta hogy ennyire kiakadok,de ha őszinte akarok lenni,énsem. Természetesen a szerelmi vallomásomon mosolygott egy jót, aztán odalépett hozzám és átölelt hátulról.. Én pedig csak felsóhajtottam.
- Tudod ezt nem így akartam elmondani.. - Mosolyodtam el,miközben hátra nyúltam hogy megfogjam a kezét. - Túl drámai volt. Azt akartam,hogy cuki legyen,mint amilyen én vagyok. - Nevettem fel. Az adrenalin szinten még mindig az egekben volt,de mostmár kezdett fokozatosan csökkenni hála az ölelésnek.... Talán mondhatom is azt,hogy ezért még üvöltözni is megérte. Olyan szinten megszállt a nyugalom, hogy azt akartam, sose érjen véget...
- Az ölelésed megnyugtat...
|
Számítottam rá, hogy zabos lesz, de arra nem, hogy tényleg nem, hogy ennyire kiakad. Lehunyt szemmel felsóhajtottam, de elengedtem a kezét és hallgattam, ahogy járkál. Nem lévén jobb dolgom a lépéseit számoltam, aztán mikor fölém hajolt kinyitottam a szememet és az arcát figyeltem. Nem tudtam mit mondhatnék, csak elkaptam a pillantásomat felülve. Aztán Kijelentette, hogy soha nem szeretett senkit ennyire. Lassan kifujtam a levegőt, majd elmosolyodtam.
- Akkor a szerelemtől vagy ennyire vak. Sok minden igaz rám... De tökéletes soha nem voltam és soha nem is leszek. - húztam végig az ujjaim egy hegen az alkaromon, hogy addig se őt nézzem. Gunyorosan elmosolyodtam a régi emléken, hogy mennyire szánalmas voltam abban az időben, majd felkelve mögé léptem és átkaroltam finoman. A fejemet a hátának döntöttem, majd az ajkamba harapva fojtottam el egy sóhajt.
- A fenébe is, ha tudtam volna, hogy ennyire hülye vagy és komolyan elhiszed, hogy mást szeretek, kimondtam volna nyíltan. Nem akartam neked fájdalmat vagy csalódást okozni, egy pillanatra sem. Soha. Mindennél fontosabb vagy nekem. Ez tartott vissza tőle, hogy csak úgy lelépjek... - mondtam halkan, a szivdobbanásait számolva a kezem alatt.
|
Látszott rajta,hogy nem ezt a reakciót várta,vagy legalább is számított rá,de ennek ellenére meglepte. Felvont szemöldökkel néztem ahogy elhúzza a kezemet az arcáról,és a kezébe teszi. Egy mély sóhaj kíséretében kifújtam a levegőt, majd felállva hátat fordítottam neki.
- Tudod mit? Igen ideges vagyok. Rohadtul ideges. - Az ujjaimmal a hajamba túrtam, és előtte kezdtem fel s alá járkálni,hogy erőt gyűjtsek. Miután sikerült kellőképp összeszednem magam, felé fordultam megálltam és fölé hajoltam.
- Rohadtul ideges vagyok,mert egy másodpercig értelmet nyert az a teória a fejemben,hogy egy ilyen tökéletes lány nem lehet csak az enyém, és rohadtul ideges vagyok, mert szerelmes vagyok beléd. Érted? Sose szerettem senkit ennyire..... - Mindkét kezemet kitátottam magam mellé, mint akit keresztre feszítettek. Nem így terveztem elmondani,hogy fontosabb nekem akár az életemnél,sőt, hiába fájna ha kell Blue-ékat is bármikor kész lennék érte adni. Bármit, vagy bárkit,aki megmentheti...
|
Ő furcsán sokáig hallgatott, közben meg az eget bámulta, szóval halk sóhajjal arrébb ültem. Amit akartam, azt elértem: Nem nevetett ki, nem vette poénnak és azt sem közölte, hogy ja bocs én mást szeretek. Mikor végül megszólalt, felvont szemöldökkel néztem rá.
- Nem akarom l, hogy meghalj, de nem is viccnek szántam. Mindent elmondtam, amit imádok benned, Anélkül, hogy növeltem volna az egódat vagy azt hitted volna nyalizom. Pedig nem. - vontam vállat, majd mint akinek nincs jobb dolga a füvet kezdtem tépkedni, halkan dúdolva. Bmth, deathbeds. Hogy én mennyire imádtam a számaikat régen. Közölte, hogy örül, hogy nem mas nevét mondtam, mire vállat vontam elhúzva a kezét az arcomról és a kézfejét cirógattam. Deathbed all I see is you, The love may leave my lungs, but my heart Will stay with you. Valahogy ez az egész dal nem akart kimenni a fejemből. Még annak ellenére sem, hogy nem volt valami vidám. Mikor befejeztem a dúdolásr, ránéztem.
- Miattam nem kell sánkit bántanod... - vontam vállat végül.
|
Hidegzuhanyként futott végig rajtam a nevét. Hogy én mekkora egy idióta vagyok. Még mindig kedvem lett volna felállni és fakpnél hagyni egy ' tudod kit szivass!' mondattal, ehelyett vettem egy mély levegőt,és fel néztem az égre. Hosszú percekig rágtam a szavakat,mielőtt komolyan megszólaltam volna.
- Ez nem volt vicces. Vagy is de, ha azt akarod,hogy elhunyjak szívinfarktusban. - Vigyorogtam rá kissé eröltetetten. Nem, nem jó kedvű voltam, mégha a szívem mélyén majd ki is csattantam a válasz adta örömáradattól, hanem zavart és feszélyezett. Furcsám éreztem magam, mert nem tudtam hogy is kéne normálisan reagálnom.
- De örülök hogy nem más nevet mondtál. A végén el kéne rabolnom valakit a táborból,ahhoz meg nincs se erőm se energiám. - Tettem a kezem az arcára, miközben finoman végigsimítottam rajta.
|
A drágám komolyan ledöbbentnek tűnt, olyan volt, mint aki szive szerint itt hagyna a francba, de nem akartam, hogy lelépjen, Mielőtt pontosan befejeztem a mondandómat... elvégre fontos volt nekem, az meg, hogy vegighallgasson Pláne.
A gúny pedig tökéletesen érezhető volt a hangjában. Finoman a kezeim közé vettem az övét, majd az ujjait cirógatva mosolyodtam el.
- Szerencsés? Nem, nem mondanám. Igy is van elég gondja, most meg még itt vagyok n is a nyakába... Nem tudom, boldogulni fog-e, hogy őszinte legyek, aggódom érte. Mindennél fontosabb ő nekem, bár azt hiszem ezt nem hiszi el, mert még mindig kételkedik bennem... Komolyan azt hiszi, hogy bejönne nekem valaki más... Szerintem ismered a srácot... A neve Owen Grady - mosolyodtam el most először a szemébe nézve.
|
Körülbelül úgy éreztem,mint akinek a fejére ráhajítottak egy 50 kg-s betontömböt, barom felírattal. Magam sem tudom miért, de hirtelen kedvem lett volna felállni, és elátkozni az egész napot,meg magamat,amiért adtam a csábításra. Nesze neked.
- Oh. A fickó csak szerencsés lehet. - Vigyorogtam rá, de nem tudtam leplezni azt az enyhe, de szembetűnő gúnyt a hangomban,amit kifejeztten a fickóra helyeztem. Gúny, mert jelen pillanatban gyűlöltem magam,és harag, mert jelen pillanatban E/3-ban tanácskozott. Tehát az a személy, ezek szerint,nem előtte ül....
|
Mikor az ujjaimat kezdtem tördelni, rácsapott a kezemre, mire felvont szemöldökkel néztem rá. Aranyos volt, komolyan úgy viselkedett, mint az alfa, aki igyekszik megnevelni az egyik állatát. Elmosolyodtam halványan, mert édes volt, hogy bíztatott, aztán kinyögtem. Döbbentnek látszott, igazából kicsit azt hiszem ki is akadt, de nem zavartattam magam, még nem értem a mondókám végére. Mély levegő, nyugi van csajszi... Lassan kifújtam a levegőt, majd a hajamba markotam és még mindig nem pillantottam fel ráá.
- Nem rég óta ismerem, de... nagyon rendes srác. Mármint...tényleg, úgy értem... tűzbe tartaná értem a kezét, ha arra kérném. Nem sokszor dumáltam vele értelmes, komoly dolgokról, de nagyon... jól elvagyunk és a francba is... Tartottam tőle, hogy esetleg ő nem úgy gondolja a dolgokat, mint én. De ma elgondolkoztam és rájöttem: Túlságosan bizonytalan mennyi ideig maradok életben, ahhoz, hogy halogassam. El kell mondanom neki, hogy szeretem. - mosolyodtam el halványan, majd megfogtam a kezét, ha hagyta.
|
- Hát,nem tudhatod. Bár igaz,annyira még nem voltam ideges hogy üvölteni támadjon kedvem. Vagyis, rajtad még annyira nem húztam fel magam. - Mosolyogtam rá. Aztán hirtelen zavart lett, és az ujjait kezdte tördelni. Finoman rácsaptam a kezére, jelezve,hogy ezt ne csinálja.
- Nem baj,mondd úgy ahogy jön. - Bíztattam, aztán egyszerre kinyögte,hogy belezúgott valami srácba, én meg felvont szemöldökkel bámultam rá. Körülbelül úgy éreztem magam,mint akinek éppen a földön hever az álla,és nem tudja becsukni a száját. Persze képletesen. Nagyon ledöbbentett,és nem is igazán tudtam hova tenni a sztorit. Először lefekszik velem,kihasználja az alkalmat aztán átvág? Valahogy ez nem az az Alice,akit én ismerek.
- Aha... és ki az?
|
Mikor közölte, hogy sosem szokott leüvölteni, halkan felnevettem, majd puszit nyomtam a hajába, nagyjából feltápászkodva.
- Nem, mert még egyszer sem basztalak fel annyira... Legalábbis legjobb tudomásom szerint. - nevettem fel halkan, aztán elkomolyodtam némelyest és elgondolkoztam, kimondjam-e, vagy kiborulna tőle. A hangszínem asszem felkeltette az érdeklődését, ugyanis azzal a gyanakvó, kissé bizonytalan pillantással nézett rám, amivel általában Blueékra szokott. Hm.. Felültem, majd az ajkamba harapva tördeltem az ujjaim, azon gondolkozva, mi a francért is kezdtem én ebbe bele.
- Tudod, hogy nem vagyok jó benne, ha komolyan kell beszélni, szóval nézd el, kicsit... - nagyobb reccsenés, ahogy ismét az ujjaimat ropogtattam az ölembe bámulva, majd visszanéztem rá. - Kicsit ideges vagyok... Összességében semmi vészes, csak... Mivel járunk vagy mi a szösz... szóval... belezúgtam egy srácba.
|
Először úgy tűnt,nem akarja elmondani mi bántja, szóval miután vállat vont, inkább ráhagytam a dolgot. Ezután jött a szokásos hagynám hogy utána leüvölts duma..
- Khmmm. Sose szoktalak leüvölteni. Akkor se tettem amikor leléptél az erdőben. - Vigyorogtam rá. Aztán közölte,hogy mondhat-e valamit, mire kissé összeszűkítettem a szemem,és felkeltem a hasáról,hogy a szemébe nézhessek. Úgy tűnt,komoly a dolog. Legalább is a bizonytalan, kislányos hangot nem igazán tudtam a szívatlak vagy a vicceltem kategóriákba sorolni. Kíváncsi voltam.
- Mondjad, bátran. Nem foglak megenni. - Nyújtottam ki a nyelvem poénkodva, aztán rendeztem az arcvonásaim,és próbáltam komolynak tűnni. Na, nem mintha olyan nehéz lenne,ha tényleg érdekel valami.
|
Arra, hogy felsóhajtottam, persze azonnal felfigyelt az uraság. Pedig esküszöm nem volt semmi bajom, egész egyszerűen csak jól volt eza z egész így. A kérdésére csak vállat vontam, majd ismét cirógatni kezdtem a buksiját elmosolyodva halványan.
- Látod? Ismerlek... De persze attól még kiütném a faszit, nem nagyon érdekelne, hagynám, hogy utána lecsessz és bocsánatot kérj, amiért ordibáltál velem - kuncogtam halkan, majd az ajkamba harapva hunytam le a szemem. Ismét felsóhajtottam, majd erősebben haraptam az ajkamba. Kimondjam... Ne mondjam? Oh, a ffrancba is... Végül úgy döntöttem, miért ne mondhatnám ki? A combomat cirógatta, szóval halványan elmosolyodtam.
- Owen... mondhatok valamit? - kérdeztem bizonytalan, kislányos hangon, ami azért annyira nem volt tőlem megszokott dolog.
|
Csendesen felsóhajtott, mire kissé meglepődötten vontam fel a szemöldököm. Szóval kissé megemelve a fejem ránéztem, egyenesen a szemébe. Reméltem,hogy elmondja ha van valami.
- Minden oké? - Kérdeztem kissé aggódva. Elbizonytalanodtam az iránt, hogy sikerült egy kicsit feldobnom és nem-e megint szarkedve a meddőségtől,vagy egyéb női gondoktól.... De ha lenne is, nem igazán tehetek mást mint meghallgatom, és próbálom feledtetni vele. Szóval visszejtettem a fejemet a hasára,és apró köröket írtam le az egyik kezemmel a hasán.
- Na jó ebben igazad van, ki lennék akadva. De legalább ha többen támadnak, van hátvédem. - Nevettem fel, a kezemmel a combját símogvatva.
|
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
