|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.19. 16:34 - |
Alice x Owen (A szerep nyomokban 18+-os jeleneteket tartalmaz!)
*nyitott játék
|
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Nos, azt hiszem, hogy a kárpótló akcióm kifejezetten jól sikerült, ugyanis az uraság nem dumált, nem tolt el, nem próbált leállítani. Sőt mi több, még viszonozta is, ami kifejezetten meglepett. Magához vont, a gerincemen vegigsimitva, én pedig megborzongtam. Végigsimitottam a mellkasán, majd mikor áttért a nyakamra, halkan felsóhajtottam. Majd eldobtam az agyam, szóval mikor a fülemhez hajolva dorombolt nekem, kicsi hiányzott csak, hogy a mellkasára omoljak és közöljem: Te innen ma nem mész sehova. De végül nem tettem, csak felültem, még mindig az ölében csücsülve.
- hm... Ez isteni volt, dee.... Mi most hogy is vagyunk, Owen? Csak mert már nem igazán tudom. - nem igazán szoktam zavarban lenni, de most tényleg nem értettem, hogy hányadán állunk. .
|
Már éppen készültem, hogy lereagáljam az előbbi mondatát,de ügyesen kicselezett a csajszi. A szöveg után ugyan is azonnal lefegyverzett,az ellenállásom pedig megtört,na nem mintha olyan sok lett volna. A kezemmel kitapogattam a gerincét és miközben az egyikkel magamhoz szorítottam a derekát átkarolva, a másikkal végigsimítottam a gerincén, egészen a nyakáig, majd arrébb csúsztatva a kezemet az arcára tettem és beletúrtam a hajába. Természetesen visszacsókoltam, sőt, miután elengedtem az ajkait apró csókokat leheltem a nyakára. Végezetül finoman beszívtam az alsó ajkát,és ráharaptam,persze csak óvatosan nehogy felsétsem,majd elengedve a fülhez hajoltam.
- Tökéletesen, Mrs. Dreadful. Tökéletesen. - A hangom olyan dallamosan csengett,mintha csak doromboltam volna.
|
Azt hiszem az uraság megsértődött azon, hogy témát váltottam, szóval eldöntöttem, amint lesz rá lehetőségem, kiengesztelem. Figyelmesen hallgattam a mondanivalóját, majd bólogattam lassan és elmosolyodtam - Én attól tartanék, hogy te kattansz be, nem attól, hogy a dínóid. Sokat vagy egyedül... Minden rendben? - nevettem fel az elején, de az utolsó mondatot már tényleg aggódva kérdeztem, az arcat simogatva finoman. Ismét a karomat kezdte cirógatni, mire elmosolyodtam és hallgattam őt. A feje mellett megtámaszkodtam a könyökömön, majd a szemébe nézve elvigyorodtam. Azt hiszem, hogy ilyen közel sem voltam még Owenhez.
- Ha több lenne belőled, szerintem már nem lenne élőlény ezen a szigeten. Egy pont elég... De ha eleged lesz belőlem, akkor lehet, hogy nem ártana mégegy. - közöltem, majd lejjebb hajoltam és apró puszit nyomtam a homlokára, aztán a két szemöldöke közé, az orrnyergére, a nózija hegyére, az ajkai fölé, aztán az állára és végül rövid habozás után megcsókoltam.
- Elégedett, Mr Grady? - doromboltam az ajkaira.
|
Már épp elterveztem,hogy nem hagyom menekülni a pusziból, amikor váratlanul elhúzódótt és áttért a főnökre, mintha semmi sem történt volna az előbb. Felsóhajtva beletúrtam a hajamba, és hátradőltem, ezzel kiterülve a mögöttünk lévő gyökéren. Nők...
- Ő mindig mindenkibe beleköt. Az sem tetszik neki,hogy a Raptorok a táborhely közelében vannak. Idézem "Bármikor megőrülhetnek,és akkor hova futunk?" Nem mintha,amúgy eltudna futni előlük. - Nevettem fel, miközben a kezemmel ismét kis köröket kezdtem leírni a karján, majd a vállán. Ez idő alatt mind a négy raptor visszavonult az árnyékos bokrok közé hűsölni,és mi ismét kettesben maradunk,mint a megérkezése pillanatában. Igazából,én rohadtul élveztem.
- Visszatérve. Nem mindenki alfája négy raptornak,mert belőlem egyvan. - Elfojtottam egy mosolyt.
|
Mikor közölte, hogy nem fog megkóstolni, némileg nyugodtabban dőltem neki a mögöttem terpeszkedő úriembernek. Mégiscsak nyugodtabb az élet, ha tudod, hogy az előtted ácsorgó dínó nem akar belőled megvacsorázni. Mikor közölte, hogy az ára egy puszi, hátranéztem rá leesett állal. Mga felé fordított, én meg rosszallóan néztem rá.
- Sokat akar a szarka, Mr Grady! - horkantam fel, de aztán közelebb hajoltam hozzá és a szemébe pillantva elvigyorodtam. A Velocis kijelentése még dobott egyet a hangulatomon, igazából nagyon jól szórakoztam a dolgon.
- De azt is hozzá kell tenni, hogy nem minden pasi alfája négy velociraptornak. - nevettem fel halkan, majd az arcát megsimítva puszit nyomtam a szájára. Igazából kicsit talán tovább is felejtettem az ajkaim az övéin, mint kellett volna, de nem bántam. Tetszett a közelsége, az pedig, hogy ezt kérte tőlem, valami bizarr módon vonzó volt.
- Mondták már, hogy flúgos vagy? - vigyorodtam el végül. - Képzeld, ma lecseszett a főnök, mondván, hogy éjszaka nem szabad egyedül császkálnom. Szerinted ez fair?
|
- Ne izgulj,nem fog megkósoltni. Legalább is, amig velem vagy biztos nem. - Mosolyogtam, aztán kinyújtottam a kezem és megvártam amíg Blue odatolja a pofáját. Ritkán eröltetem rájuk az érintésemet, általában megvárom,amíg válaszolnak a kezdeményezéseimre. Nem biztos,hogy díjaznám ha csak úgy lazán odacsípne. Végül is neki egy gyenge haparás,nekem meg nem kizárt hogy nem marad karom.
- Az ára egy puszi. - Fülig érő mosollyal elengedtem Blue pofáját,és megfordítva a rajtam ülő lányzót egyenest a szemébe néztem. - Nos,megkapom, vagy sem? - Természetesen eszem ágában sem volt elengedni, legalább is,amíg meg nem fizet a szolgálataimért. - Amúgy is tartozol nekem, nem minden pasi védene meg négy raptortól.
|
Mikor megkérdeztem, hogy mégis miért vannak még meg, mikor Ennyire kedvező az ajánlat, valamint hogy mennyi az ára, eloszor Közölte, hogy ja tényleg, ezek szeretik megenni a megbízót. Erre elvigyorodtam. - Ha Ennyire meg akarsz tőlem szabadulni, miért nem mondod, hogy menjek el? Szegény raptoraid gyomorrontást kapnának... Ez nem hiszem, hogy megéri neked. - vágtam grimaszt a dologhoz, bár tudtam, hogy nem látja. Igazából egész békés volt igy, kettesben. Talán Owen volt az egyetlen pozitív dolog ebben az egész szigeten ragadásos őrületben. Ha előtte ismerem meg, nem hiszem, hogy megkedvelem. Nem sok ideje tudom értékelni az olyasféle dolgokat, mint egy pasi vonzalma. - Nekem a pasival nincs bajom. A csapatom nem rajong érte, de én meg értük nem vagyok oda. Szóval kérem azt az árat, Mr Grady - nevettem fel halkan, utólagosan is megborzongva a cirógatás miatt. Mire felpillantottam a kezéről a tájra, legnagyobb meghökkenésemre Blue szuszogott a képembe, majd felhorkant. Kissé megütközve néztem a kislányt,majd a vállam felett hátrapillantottam Owenre, aki elnevette magát. Erre én is elmosolyodtam, de azonnal visszapillantottam az előttem strázsáló nőstényre. - Nagyon hízelgő, de a fejemet még szeretném megtartani... és amúgy sem vagy az esetem, Blue, ne haragudj, de más jön be! - kuncogtam el magam, de le nem vettem volna a pillantásom Owen bétájáról.
|
- Mondjunk azt,hogy szeretik megenni a megbízót,én meg csak melléktárgy vagyok. - Mosolyogtam sejtelmesen, aztán amikor megkérdezte az árat, érezhetően vállat vontam. Igazából,azon hogy értéseksítésem őket sosem gondolkodtam,pedig általában belemennek az ilyen dolgokba,és talán még meg is gazdagodnék. Najó,gazdagodni nem,de nem kéne dolgoznom,az tuti. Szóval ha már árajánlatot kért, lehet, azt kéne mondanom hogy egy puszi az ára. Az végül is nem sok,de sokat jelent nemde? A kezemmel apró köröket írtam le a kezén,majd egy puszit nyomtam a körök helyére.
- Talán azért nem keltek el, mert nem volt szimpi a nagy barna hajú fószer. Nélkülem meg mindenki kaja nekik. - Néztem rá, majd tovább a raptorokra. Blue egy pillanatra oldalra fordította a fejét, és lassú léptekkel megindult felénk, a fejét egyenest Alice arcába nyomva, éles, rikácsolós hangon felhorkanva. Igazából,a tekintetéből utalva szívesen leharapta volna a fejét, ami tőlük bóknak számít. Nem mindenkit akarnak ám megenni, úgyhogy elnevettem magam.
- Blue, hát megcsalsz?
|
Persze azonnal elkezdett mentegetőzni, hogy ő bizony dumál Echoekkal, erre persze a válaszom egy rosszalló pillantással fűszerezett fejcsóválás volt. Ő elnevette magát, én pedig halványan elvigyorodtam. - Ezt most akár a szívemre is vehetném, ugye tudod? - horkantam,fel, de nem gondoltam komolyan mertt tudtam, hogy nem pont rám céloz. Ha mással nem is, de Owennel mindig megértettük egymást. Közelebb sétáltam hozzá, aztán egyszer csak orvtámadás áldozata lettem. Nevetve landoltam az ölében, majd a kezem a kezére téve elmosolyodtam. A fejét a hátamnak döntötte, én pedig lehunytam a szemem egy pillanatra. - Hm... Nem hangzik rosszul az ajánlat. Már csak a nagydarab fickót szeretném megismerni és esetleg egy árat is szeretnék tudni - kuncogtam a karját simogatva.
- Hogy-hogy még nem keltek el, ha ez ilyen jó ajánlat? - érdeklődtem.
|
- Hé, szoktam ám velük is beszélni, tudod,úgy ember stílusban. Igaz nem értik, de kedvesebbek mint néhány ember a csoportban. Néha úgy rájuk engedném őket. - Nevettem fel halkan, majd sarkon fordultam vállat vonva,és kihúzva magam körül néztem. Nem voltam valami biztonsgáos helyen, tekintve,hogy folyó van mellettünk és a tábort is az erdő közepénél verték le. Istenem a hülye tudatlan emberek. Annó hiába vitáztam velük arról,hogy így lényegében sültestál vagyunk, nem hallgattak rám. MIlyen meglepő. Leültem az egyik magasabban fekvő gyökérre,és intettem neki,hogy jöjjön és üljön ide mellém. Igazából, beszélgetnék én emberekkel,a baj csak az,hogy a kilencven százalékkal nem passzol a jellemünk. Tehát, a kommunikáció halálra van ítélve.
Megvártam míg közelebb ér, aztán egy jó pillanatban elsütött "támadással" szembe fordítottam a raptorokkal, mindkét kezemmel átkaroltam a derekát és az ölembe húztam, a fejemet a hátára döntve.
- Hárörzésre alkalmas Velociraptorokat? Higyje el hölgyem,nem fogják cserben hagyni. Egy a bökkenő. Jár velük egy nagydarab barna hajú fószer. - Nevettem fel .
|
Mint ahogy vártam, észrevette, hogy érkezem, de nem különösebben vett rólam,tudomást. Azonban, mikor megszólaltam, közölte, hogy ő nem éhes, inkább diétázik. Elmosolyodtam, majd megsimitottam a vállát, aztán inkáb b megveregettem.
- Meg tudlak érteni, ez egy szar... - sóhajtottam végül és érdeklődve néztem a falatozó dinoszauruszokat. Egész édesek voltak igy. Visszapillantottam Owenre, majd elvigyorodva vállat vontam.
- Hát ez rajtad áll. Ha akarod, Elmegyek, bár szerintem lassan elfelejted, hogy kell az emberekkel kommunikálni és csak a raptoraid értik majd mit akarsz, nagyfiú - mondtam végül a magam őszinte stílusában.
|
Már éppen fél álomba merültem volna, ha nem hallottam volna meg az ágak reccsenését,nagyjából két három méterrel alrébb. Ugrani készültem, de helyette csak felemeltem a kalapom,és a fák közé kémleltem. Még a levél sem mozdult, tehát Blue és a többiek nem éreznek veszélyt. Különben már rikácsolnának. Csendesen visszaeresztettem a kalapot a fejemre, de még annyi időm sem volt hogy leeresszem a karomat, a hang forrása máris pár lépéssel mögém osont. Halkan felsóhajtottam az ismerős hang hallatán.
- Elhiheted, semmi étvágyam ahhoz a szutyokhoz. Inkább napfény diétát tartok. - Megeresztettem magamnak egy apró mosolyt, miközben felültem,lecsaptam a fejemről a kalapot és elvettem a tálat ami a kezében volt. Talpra ugrottam, és mint ahogy a baseballnál, oldalról meglendítettem a tál tartalmát, az pedig egy fél méter repülés után szétloccsant a földön.
- Hajrá fiúk,a tiétek. - A bokrok mozgolódni kezdtek,és mire elfordultam,mint a négy raptor rávetette magát a földön széthullott ételnek nevezett akármire. Legalább ők nem finnyásak.
- Csak a kaja miatt jöttél,vagy maradsz is? - Kacsintottam rá.
|
A mai nap sem volt sokkal másabb, mint az eddigiek. Ugyanaz a rutin: Reggel felkelek, felöltözöm, megmosakszom, elrágcsálok valami gyökeret és megyek a dolgomra. Ez a nap sem volt más semmiben, éppen barangoltam a szigeten, nem túl messzire a tábortól, de vissza kellett mennem, mert kajaosztás volt. Nem szimpiztem vele,valami fém pekeszben úszkált valami ragu szerű. Asszem mikor levadásztam még felismerhetőbb volt... Mily meglepő, mr alfa szokás szerint nem került elő. Ha azt mondom, hogy nem egy élmény átgrasszálni a fél erdőt egy pasi után, egy ilyen adag szutyokkal, akkor még szépitettem is. Hála a dinoinak azért annyira nem volt nehéz a nyomára bukkanni. Oldalra döntött fejjel álltam meg nem messze mögötte.
- hé Cowboy...belehalnál, ha egyszer önszántadból jönnél enni és nem én futkoznék utánad? - kérdeztem elfojtva egy mosolyt.
|
A folyó északi partján, távol a zajongó emberi hadseregtől ütöttem tábort, egy magamban. Szerintem már ők is megszokták, hogy nem igazán veszem ki a részem a "hozzuk össze a csapatot,mert már csak mi vagyunk egymásnak" dumából. Valahogy nem fűtött, hogy ez a tudat akarjon túlélésre bírni. Ha mondjunk valamilyen csoda fojtán, értünk jönnének és megmentenénk,vajon lenne-e elég erőm hozzá,hogy magára hagyjam a falkámat és elmenjek? Nem hiszem. Fusztráló volt a tudat, hogy Delta, Blue és a másik kettő ezerszer fontosabb lett nekem,mint a családom vagy a húgom. De hát, ha egyszer így történt. Felsóhajtva a fejemre húztam a kalapom, hogy ne süssön a szemembe a nap, miközben letáboroztam az egyik több méteres öreg őserdei fa gyökerei közé. Nem voltam idős, de néha a csapatban lévő jókedvből úgy éreztem magam mint egy nyolcvan éves. Hahó, dinoszauruszok között vagyunk, miért olyan lelkes mindenki? Esküszöm,nem értem!
|
Alice x Owen (A szerep nyomokban 18+-os jeleneteket tartalmaz!)
*nyitott játék
|
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
