|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.19. 16:34 - |
Alice x Owen (A szerep nyomokban 18+-os jeleneteket tartalmaz!)
*nyitott játék
|
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Az első benyomásom aa megjegyzésem után az volt, hogy: Ez a pasi engem nem vesz elég komolyan... Pedig halálosan komolyan el tudtam volna képzelni, ahogy végigkergetem a poklon a lapáttal. Amilyen hülye még menekülne is. Én meg futnék a raptorok elől... idilli kép, a végére már én is nevetésben törtem ki. Meghajolt, mire bólintottam és olyan citromba harapott fejet vágtam, mint anno az ezredesem.
- Nagyon helyes. - mondtam, aztán elkapott és megcsókolt. Hát isteneeem, azon voltam, hogy elolvadok. Végeredményben hozzásimulva karoltam át a nyakát, a másik kezemmel a hajába túrva.
- Amennyiben nem akarja, Mr Grady, hogy a helyszínen leteperjem, jobb lesz ha visszavonulót fúj. - vigyorodtam el, majd eltoltam és némi komolyságot erőltettem magamra. - Hát, nem is tudom... Lehet, hogy azt kéne, de én csak akkor megyek vissza, ha te is ott maradsz... - mondtam , majd feltűnt valami a folyó szélén. Elvigyorodtam, majd odasétáltam és a fűzőjénél fogva kiemeltem az enyhén ázott és megrágcsált bakancsot a vízból.
- Nesze itt a cipőd, nagyfiú - nevettem elé dobva.
|
A poklos fenyegetésén elnevettem magam, elvégre, elég érdekesen nézne ki ahogy a lángok között menekülök egy nőtől aki agyon akar verni egy lapáttal. Legalább is, számomra vicces lenne, jobb abban meghalni mint elevenen elégni. De ne ugorjunk ennyire előre.
- Teljesen világos volt, hölgyem. - Itt pluszba még meg is hajoltam előtte, hogy hitelesítsem magam, aztán elkaptam a kezét,óvatosan, vigyázva a sebére magamhoz húztam,és belevontam egy érzéki, ám annál lassabb csókba. Miután elváltam az ajkaitól, kisfiús mosollyal ránéztem.
- Hogy tovább? Menjünk vissza a táborhoz?
|
Egész cuki volt, ahogy ápolgatta a dínóját, bármennyire bizarr is lenne ezt kimondani. Két évvel ezelőtt én még el nem tudtam volna képzelni, hogy egy pasi, aki egy k*rvanagy hüllőt dédelget, bejöhet nekem. Úgy gondoltam, hogy ez olyan filmes klisé, nincs a valóéletben.
- Bocs, de én nem ismerek egyetlen olyan embert sem, rajtad kívül, aki kijönne jól ezzel a négy raptorral. Pedig én még bevállalós vagyok, de ez túlvan a hatáskörömön. Csak egy gyenge nő vagyok - nevettem fel, a hajamba túrva, amit gyors össze is kötöttem egy hajgumival. Zavart, ha ki volt bontva. Azt a pólótépős mutatványt el tudtam volna még viselni egy párszor, szóval, míg ő nem rám figyelt, megengedtem magamnak egy fél perces táncikálást, majdnem vinnyogással egybekötve. Mikor visszafordult, rögötön szálegyenesbe vágtam magam, mint aki a kislányos viháncolást hírből sem ismeri és hagytam, hogy megöleljen.
- Ajánlom is, mert ha megpróbálod, a túlvilágon egy lapáttal verem szét a fejed. Elég világos voltam, katona? - paskoltam meg a buksiját a kérdés előtt, majd mogorva arccal kihúztam magam. Habár nagyon megkönnyebbültem, hogy Charlie életben van és nem fog ezért utálni.
|
Fogtam némi vizet, és letörölgettem a sebet. Nem látszott mélynek, legalább is nem annyira,hogy némi extra adag kaja mellett elvigye a legyengülés.
- Ha meghalnék - nyomatékosítottam amit ő mondott - valószínű arra mennének amerre kedvük tartja,és jobb híján mindenki uzsonna lenne. Ha csak valaki nem akarja leharcolni Blueval a béta rangot. - Itt már én is mosolyogtam. Miután kimostam a sebet, szerencsére a vérzés is elállt,és kissé dülöngélve, de Charlie is talpra állt. Felálltam, és széttépve a pólómat ráterítettem a hátára, hogy aztán a két mellső lábánál össze tudjam kötni. Nagy esélyel három perc múlva úgyis letépi magáról. Alice-re néztem.
- Nem szükséges, nem igazán lehet vele mit csinálni. Inkább a plusz kaja, ami megteszi a hatását majd. - Mosolyogtam rá, aztán elsétáltam a raptoroktól,egyenest oda hozzá,hogy megöleljem.
- Nem terveztem meghalni egyhamar, szóval ne izgulj ezen. Vacak íze van a húsomnak,amúgyis. - nevettem fel,majd nyomtam a homlokára egy puszit.
|
Mint utóbb kiderült, Owen is hasonlóan állt mint én. Szóval ez kérem, szarügy. Voltam én, meg a raptorok és semmi más. A hajama túrva sóhajtottam, majd hátranéztem rá a vállam felett.
- Én sem akarok vitázni, Owen. De eszedbe sem jut, nekem hogy esne? Ha miattam halnál meg? Na és ott vannak Blueék... Ha... - nem bírtam kimondani, hogy "ha meghalnál" - ha te nem lennél, szerinted nem zabálnának fel mindenkit?
Ez alapban szerintem egy jogos kérdés volt, de mire választ kaphattam volna, Charlie mászott elő a bokorból. Ennyire nem örültem még egy rohadt dinoszaurusznak sem... Komolyan rendesen megkönnyebbültem. Owen is boldogabbnak látszott, de nem akartam odamenni és belerondítani ebbe az egészbe, szóval fontolgattam, hogy felajánljam a segítségemet, de mivel úgysem tudtam volna, nem tettem. Rájuk néztem. Ne legyél köcsög.
- Kell bármiben segítség? -kérdeztem végül.
|
- Attól,hogy nekem itt vannak a Raptorok, emberből nincs még egy. Ugyan úgy állunk.- Vállat vontam, majd elnéztem a másik irányba. Gyűlöltem az ilyen feszélyezett helyzeteket.. valahogy sosem voltam jó a megoldásukban. Felsóhajtottam,és a kezemmel beletúrtam a hajamba, szóval inkább elindultam Blue felé, aki szint úgy rám fújt,mintha csak azt közölte volna,hogy 'Ne gyere közelebb'.
- Nézd, nem akarok vitázni. Te is tudod,hogy fontos vagy nekem... Nem nézem végig,ahogy meg akar enni egy.. - Kezdtem volna bele éppen a sajnálom, így bánom úgy bánom dumába, amikor ismét megmozdult a bokor, Delta pedig elindult felé. A bokor apró rejtekéből előlépett a negyedik raptor. Már épp azon voltam,hogy elengedem a megkönnyebbült sóhajt ami a tüdőmet nyomta,amikor Charlie hirtelen orra bukott. Egy másodpercnyi késéssel átváltottam ügetésre, és ott termedtem mellette. Apró foglenyomatok borították a két oldalát a gerince mentén de tekintve,hogy van orvosi segítség, nem tűnt halálosnak, csak gyengének.
- Te, hagytad,hogy felhúzzon az a dög és bekapjon? - Mosolyogtam rá,miközben a kezemet a pofájára tettem.Most már elengedhettem azt a sóhajt.
|
Azt hiszem, hogy nem pont erre számított, mikor megbökdöstem a vállát, de egyszerűen nem érdekelt, nem tudtam higgadt maradni. Nem lepődtem volna meg azon sem, ha Delta mindjárt a fejemet veszi, de ez sem tudott jobb belátásra téríteni. Számoltam vele, hogy,nem veszik majd jó néven, ha behúzok egyet az alfájuknak. Viszont Owen nem díjazta a helyzetet és közénk állt. Miután leparancsolta rólam a raptorokat, felém fordult, majd közölte, hogy oké, ez most jogos volt a részemről. Már majdnem lehiggadtam volna, de erre megjegyezte, hogy legközelebb sem fog másként tenni. Ismét emeltem az öklöm, hogy most isten bizony betöröm az orrát, de végül csak mély levegőt véve hátat fordítottam neki.
- Arra nem is gondolsz, te nagyon barom, hogy én Nélküled megőrülök ezen a szigeten? Hogy nekem meg a te életed fontosabb? Patt helyzet, Mr alfa... - mondtam, de elcsuklott a hangom. A tábor fele néztem, aztán sóhajtottam. A fenébe is...
|
Megböködte a vállam,hogy forduljak meg,szóval meg is tettem. Nem igazán számítottam rá, hogy egy olyan öklössel találom szembe magam,hogy megtántordok hátrafele. A kezemet az arcomra tettem, és kissé összeszűkült szemekkel néztem rá. Echo Alice fölé magasodott,és a fogait csattogtatva fújtatni kezdett felé, Blue pedig a szokásos kígyózó mozdulatával méregette a lányt, szóval egyáltalán nem foglalkozva az ütéssel Lissy elé léptem, kitátott karokkal.
- Hé, Echo, Blue, nyugalom. - Szóltam rájuk,mire mindkettő elfordult, és arrébb ügetett. A kezemet az államra tettem,és a lány felé fordultam.
- Najó, ezt kivételesen megérdemeltem. De ettől függetlenül, ha legközelebb is ilyen lesz,akkor is megteszem. A te életed számomra sokkal fontosabb, mint a sajátom.
|
Közölte, hogy ja semmi gond, nem az én hibám, de tudtam, hogy nem igy van, meg azt is, hogy most rohadtul aggódik Charlie miatt. En is azt tettem, elvégre Owennek fontos volt, nekem meg a pasi volt az, szóval... Ördögi kör. Mire észbekaphattam volna, Owen már azzal volt elfoglalva, hogy az oldalamon lévő sebet ellássa. Én szó nélkül hagytam, már amennyire lehetett... Ezek utan kikisert a tisztásra, én meg az ajkamba harapva ültem ott és figyeltem őt, ahogy beszélt Blueval... Aztán odasétáltam hozzá, megbökdöstem a vállát és mikor megfordult - ha megtette- izomból bemostam neki egyet.
- Eszedbe ne jusson Mégegyszer ilyet csinálni. Meg is halhattál volna! - kicsi választott el tőle, hogy ordibáljak vele.
|
- Ne sajnáld, nem a te hibád. - Itt kissé elcsuklott a hangom, szóval helyette inkább a sebre összpontosítottam. Szerencsére nem volt mély, úgyhogy az oldalán feltéptem a pólóját, lemostam a patak tiszta vizébe, és némi rázás után letöröltem vele a seb környékét. Miután tisztára töröltem, kimostam a rongyot és az oldalára kötöttem. Nem lett volna jó, ha belemegy a kosz. Ezek után felálltam,és a kezemet a homlokomra téve eltakartam a napot,hogy belássam a tájat.
- Charlie okos, nem lesz baja. - Próbáltam meggyőző lenni,de egyenlőre ebben még én is csak reménykedni tudtam. Tényleg okos volt, de sajnos, ő most a leg provokálhatóbb is. Ha a spino felhúzza, hétszentség hogy nem fúj visszavonulót... Akkor pedig, nyekk. Megráztam a fejem,mielőtt túlságosan elmerültem volna a gondolataimban,majd kisétálva a víztől kisegítettem Alicet a tisztásra, ahol leültettem. Kissé előre sétáltam, majd füttyentettem egyet, mire a maradék három Raptor előjött a semmiből.
- Szép kis béta, Blue drága. Hagytad volna hogy megegyenek,mi? - Kinyújtottam a kezem,mire odasétált hozzám,de ezúttal nem hagyta,hogy megérintsem. Helyette kissé dühösen rám fújtatott.
|
Mire mondhattam volna a magamét, hogy ja bocsika, vérzek, ne haragudj, esküszöm nem direkt volt... Hát addigra a spino már támadott is. Ha Owen nincs itt velem, most lettem volna dínókaja, de a srác ellökött a patak felé. Bennem mondjuk megakadt a levegő, sőt, szédültem is. Felpillantottam a dögre, mikor az felém indult volna. Nekem befellegzett, kész, meghalok És akkor bumm, Grady elrohant a spino előtt. Nagy szemekkel meredtem rá. - Ne csináld, Owen!! - csattantam fel, de Charlie pont elé ugrott. Egyszerre voltam hálás és dühös, szivem szerint a fejem vertem volna az elöttem lévő sziklába. Ha Charlienak miattam lesz baja, én esküszöm keresek egy T-rexet.. Etessük a dínót mozgalom... Owen hozzám futott, majd felsegített, én pedig eltoltam a kezét.
- Hagyd... Jól vagyok... - közöltem remegő hangon. - Én... Ne haragudj - haraptam az ajkamba. A fenébe is, Alice.
|
Mivel megfordulni nem mertem, lassan és finoman bólintottam hogy mondja mi a gond. Szerencsére a dögnek a szeme nem ért le a bokorig, ilyenkor áldom az eget, hogy ekkora állkapoccsal teremtette. Vettem némi levegőt, mire a Spino felüvöltött, elhúzta a fejét és erőt vett a támadáshoz: Felugrottam,elkaptam Lissy kezét - Most már világos volt, a dög azért nem tágított mert megérezte a vér szagát -, és löktem rajta egy nagyot. Szerencsére nem volt mögöttünk más, csak némi kis patak: A spino feje éppen kettőnk közé vetődött,és olyan erővel csapta össze őket, hogy visszhangzott a fogak csattanása.Mivel én voltam a külső íven, így éppen elé estem.
- Szuper. Ennél jobb nem is lehetne. - Kissé oldalra fordította a fejét, és már indult is volna Alice után, csak lábon rúgtam. Mert én okos, hol máshol,persze hogy a lábát kell megtalálnom!
Telibe átrohantam a szeme előtt,és mint minden húsevő, ő sem tudott nemet mondani a menekülő prédára. Már épp kezdtem bele törődni, hogy nekem itt befellegzett, amikor megmozdul a bokor, és Charlie kivetette magát egyenest elém, fogcsattogtatva méregetve a nála körülbelül négy méterrel magasabb húsevőt. Mire felfogtam mitörtént, Charlie neki támadt a lábának,és futásnak eredt, be a bokorba. A nagy gerinces dög meg utána.
- Ne, Charlie! - ez volt össz vissza,mit ki tudtam nyögni,mielőtt elfut. Jó pár percig lefagyva álltam ugyan azon a helyen,és próbáltam feldolgozni az előbb történteket. Volt bennem egy kényszer, hogy utánuk vessem magam, de jó eséllyel mire oda érnék a dög vagy széttépi a raptoromat,vagy Charlie elindul visszafelé. Csak remélni tudtam, hogy visszajön. Helyette inkább Alice-hez futottam, és kezet nyújtva neki,ha elfogadta felsegítettem.
- Minden oké? Hagy nézzem a sebet.
|
Asszem, hogy ha hülye lennék is feltünt volna, hogy nem éppen egy sima kis Vegadínó közeledik. Owen befeszült elöttem,
én meg úgy voltam vele, hogy baszki, itt fogunk meghalni. Megbökdöstem Owen vállát azzal a kezemmel, amelyik nem úszott a vérben, de nem hiszem, hogy különösebb figyelmet szentelt volna neki. A lelegzetem visszafojtva szoritottam a sebre a kezemet és figyeltem, ahogy az a dög szagol. Baszki... Kinyírtam magunkat... Ismét levegőt vettem, de alig. Inkább hagytam most, ha megszólalok az se javít semmit a helyzeten. - Owen.. Van egy kis gond. - mondtam szinte hang nelkul. Ennél rosszabb úgyse lesz.
|
Az erdő hirtelen elhalkult, de pont emiatt, hallani lehetett a földet megmozgató lépteket. Mivel a falka őrszeme Echo volt, különböző hangokon illet Veloci,és más ragadozók közeledténél. Jó idő volt,mire rájöttem,melyik mit jelent,de a végén sikerült. Hallani lehetett a közeledő léptek zaját, majd a következő pillanatban kisétált a bokrok és fák takarásából az első, még a parkban született Spinosaurus. Nem tűnt ébben barátságosnak. Megállt, kissé megfeszülve a levegőbe pillantott.
- Oh, bassza meg... - Suttogtam magam elé,amikor irányt váltott a víz felől és egyenest felénk indult. Hátra szóltam Lissynek,hogy bármi történjén, meg ne mozduljon...
A dög végigszagolta a bokor alját, majd megállt egy ponton, és némileg felhorkantott,de egyenlőre nem mozdult.
|
Miután átkaroltam, eltolt magától és kaptam egy puszit, meg némi vizet, ezutóbbiért vállba vágtam az ex-tengerészgyalogost. Így is elég vizes voltam, nem kellett ezt még tetézni is, köszönöm. Viszont a kijelentésére azonnal felszaladt a szemöldököm. - Szóval Te most a pasim vagy? - neztem ra enyhén kétkedő pillantással, hogy most ezt a kijelentését ő átgondolta, vagy csak kicsúszott a száján. Azonban mire megszólalhatott volna, az egyik raptor elkezdett ordibálni, mint valami eszelős. Owen füttyentett, majd berángatott a bokorba és a Földre lökött. Pár pillanattal később már tudtam, miért, de attól még éreztem, hogy valami nem okés. A póló az oldalamon folyamatosan melegedni kezdett, szóval odanyúltam, hogy mi a franc van már. Mint Kiderült, az avarban lévő kis szikladarab volt szíves felszabni a bőröm. Az ajkamba harapva csendben maradtam és figyeltem Owent, meg a "madarakat" felváltva. Fenébe is...
|
Kimásztam a partra, ahol aztán megcsavarva magamon a pólót hogy a benne lévő víz kiszivárogjon. Ezek után a nadrágomból is kifacsartam,mire Alice a hátam mögé lopózott, és átkarolt. Erre csak elmosolyodtam, és lehámozva magamról a karjait felé fordulva adtam a homlokára egy puszit.
- Nem durciztam... csak visszakaptad a hülye pasidtól. - Nevettem fel, majd rácsöpögtettem némi vizet a hajamból. Igazából nem terveztem hogy én ma még úszni fogok,de azért örültem,hogy így alakult. Kitudja,mikor jutunk le a patakhoz már megint. Még így is szerencsénk volt, hogy senkinek sem fordult meg a fejében hogy szomjas. Épp abban a pillanatban, ahogy meg akartam szólalni, hirtelen egy madársereg szállt el a fejünk fölött, Echo pedig fülsüketítő módon károgni kezdett. Némi hatás szünet után füttyentettem egyet, jelt adva mind a négy raptornak hogy bújjanak el. Nem szerettem volna összetűzésbe kergetni őket, tehát amíg nem muszáj, kerüljék a csetepatét. Remélem, Blue-ra sem most jön rá az egozás.. Karon ragadtam Alicet, és iszonyat sebességgel bevágódtam egy bokor alá,vele együtt, és most korántsem érdekelt,hogy keményre esik vagy puhára. Belöktem a bokor hátsó felébe, és eléfeküdtem. Szerencsére a víz elnyomta a szagunkat, az egyszínű póló pedig jó eséllyel nem lesz feltűnő...
- Shht!
|
Erre ez a kis hülye képes volt és megsértődött a piszkalodasomon. Eszem megáll, ilyet se láttam még, hogy Owen képes és ennyitől berág rám. Nem tudtam hova tenni a dolgot. Aztán az uraság egyszer csak eltűnt a viz alatt, én meg érdeklődve figyeltem, hogy mégis hova lett... Mire észbe kaphattam volna, már repültem is, mint valami rongybaba és merültem a víz alá. Kb ugy 20 másodpercig még hagytam, hogy merüljek lefelé, aztán a vízesés mögötti kis részen, ahol nem jo a rálátás, feljottem levegőért és ismét lebuktam hogy kiusszak a legközelebbi partra. Gyors magamra kaptam a ruháim, majd Amennyiben nem vett észre, mögé lopództam és átkaroltam hátulról.
- Mi lenne, ha nem durciznál, édes? - súgtam a fülébe.
|
Miután konkrétan lehülyézett, kicsit úgy éreztem magam, mint akit fejbe vágtak egy óriás téglával. Valahol gondoltam,hogy csak piszkálódik, de kissé sértette a csőröm a mondat,szóval duzzogva elfordultam,majd lemerültem a víz alá, és igyekeztem minél gyorsabban alá úszni,ahol aztán felkaptam,és jó messzire behajítottam a vízesés felé. Addig nem tudtam,mert körülbelül húsz - harminc méter volt a köztünk lévő távolság, de próbálkozni szabad,és elsőre meg kell hagyni,nem voltam annyira béna. Mégis csak katona vér csörgedezik bennem, vagy mi... Mondjunk nem szerettem az afganisztánban töltött éveimre gondolni, hiszen ott sokan meghaltak,akik nem kellett volna... és még az én raptoraimból akarnak élő fegyvert, chö...
- A hülye fószer nem is olyan hülye,mi? - Nevettem fel, miközben a part felé kezdtem úszni. A Raptorok addigra már eltűntek a süllyesztőben.
|
Végül megállapította, hogy lehet, hogy elhallgattak előle valamit a kísérletekkel kapcsolatban. Erre csak vállat vontam, majd megráztam a fejemet, jelezve, hogy ötletem sincsen.
- Passzolom, nem sok mindent tudtam a parkról akkoriban... Csak azt, amit az unokatesóim magyaráztak a repülőgépen... Túlságosan lefoglalt a meló akkoriban, se pasizás, se bulik, se semmi... Asszem egy kicsit bánom a dolgot... De lényeg a lényeg, én nem lepődnék meg akkor sem, ha ilyesmin kísérleteztek volna - mondtam végül és hagytam Gradyt ámulni. Amint arra felhívtam a figyelmét, enni kezdte a csokit, majd olyan megjegyzést tett, ami túl magas labda volt ahhoz, hogy kihagyjam. Kicsit odébb úsztam, majd vigyorogva ránéztem.
- Hát Grady... Neked ettől mar nem kell tartani - fojtottam vissza a nevetésem. Imádtam piszkálni, de azt hiszem azok után, hogy lehülyéztem, számíthatok bosszú-hadjáratra.
|
- Lehet hogy elhallgattak valami a kisérleteket illetően. Kutya szerű Raptorok? Na neee...
Döbbenten, szinte tátott szájjal bámultam a fogócskázó raptorokat... Roppant mód furcsa volt, főként azért,mert még a zsákmányon sem osztoztak. Tehát a bakancsomat tényleg játéknak tekintették. Akkor pedig, az agyi IQ szintjük egyezik a mai kutyákéval,sőt,majdnem olyan okosak mint egy ember. Te jó ég..
Már teljesen elkalandoztam,amikor rámszólt,hogy egyem a csokimat mert megolvad. Megráztam a fejem, és beleharaptam a csokiba.
- Megáll az ész.
|
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
