|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.19. 16:34 - |
Alice x Owen (A szerep nyomokban 18+-os jeleneteket tartalmaz!)
*nyitott játék
|
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
A kérdésem halálosan komoly volt a nevetés ellenére is, ahogy az ő nevetéséből se néztem ki sok jót. Közölte, hogy vagy péppé verte volna az illetőt, vagy megeteti a raptorokkal. Erre csak elvigyorodtam, majd a szemébe néztem és megsimítottam az arcát.
- Úgy nézel ki, mint aki mindjárt elevenen felfal már a feltevés miatt is, hogy esetleg más pasival kavarjak - nevettem fel halkan, bár tudtam, hogy halálosan komolyan kinyírta volna a csávókát, ha valami komolyabb lett volna, mint flört.
- Nehéz eset vagy, Grady, de azért még bírlak - jegyeztem meg oldalra biccentett fejjel, majd mögé csücsültem és a vállát kezdtem masszírozni. Finoman, mert ha nem figyelek oda képes lettem volna neki eléggé kellemetlen érzést produkálni.
|
Az utolsó mondatán felnevettem,és végigterültem a földön,mint aki tök jól mulat. Aztán hirtelen felpattantam,élesen a szemébe néztem,és vigyorogni kezdtem.
- Egyszerű. Odasétálok hozzá, vállon veregetem,és kap egy szép öklöst az orrába. Vagy, kihívom az erdőhöz és megvacsoráztatom a raptorokat. Melyik tetszik jobban? - Nevettem fel, bár szerintem ő is jól tudta, hogy halálosan komolyan gondolom. Két dolog van,amiért ölök. A raptoraim,és Alice. A többiek élete, vagy a többi dolog nem érdekel,felőlem akár a váltó ruháimat is elvihetik. Az pótolható. Igaz, régebben azt se vetettem volna meg, ha a csapat elszór valahol. Néha olyan gyökérek akarnak nagyurak lenni itt a vadonban, hogy kedvem lenne kitépni a hajam. Az egyik közölte, hogy kezdjünk el úgy üvöltözni,mint a dínók, mert akkor megijednek hogy a mi territóriumunk. Ja, csak abba nem gondolt bele,hogy a húsevők mondjunk kekeckedésnek vennék,vagy esetleg idecsődül az összes dínó... Arról nem is beszélve, hogy a terület tulajdonosa se lenne elragadtatva tőle, ha becsődítenénk ide az összes embert és hatalmas hódítósdiba kezdenénk...
|
Mikor közölte, hogy lazítania kell velük a kapcsolatán, persze felsóhajtottam, mert nem ezt akartam kihozni az egészből. De inkább a mondandója második felén akadtam ki eléggé, felnevetem és megráztam a fejemet.
- Jézusom, Grady... te még hiszel abban, hogy jön a nagy felmentősereg? Én már jó ideje belenyugodtam, hogy vagy dínókaja leszek, vagy a saját csapatom tesz el láb alól a "jó cél érdekében" - idéztem a szöveget a csapatvezetőnktől. Ezzel a szöveggel akarta egyszer Owent ot hagyni a francba, mire leütöttem a puskatussal. Pf. Férfiak.. Mikor meghuzigálta a fülemet, ránéztem vigyorogva, majd felvontam a szemöldököm.
- Csak azért mondod, mert a pasim vagy. Bár nem tudom, ez mikor dőlt el, de tuti, hogy te jobban tudod, mint én. Mit csináltál volna, ha nekem ez nem esik le, nem kérdezek rá és esetleg rajtakaptál volna, hogy mással flörtölök? -nevettem el magam.
|
Elmosolyodtam az előbb mondottak hallatán. Igaza volt, tényleg összezuhannék,de a másik három miatt és miatta össze kellene szednem magam így is úgy is. Egy kis szomorúságba viszont még senki sem halt bele tudtommal. Végül is itt mindenki játsza a keményet, de csak nagyon kevesek vallanák be, hogy egyáltalán nem azok. Alice köztük volt, de ezt már a legelején sejtettem. Erősebb a kiscsaj, mint ahogy azt hittem az elején.
- Tényleg lazítanom kell velük a kapcsolatomon. Nem háziállatok,ha kijutunk innen megukra kell hagyjam őket... - Mosolyogtam rá, majd elkaptam a fülét,és egy picit meghúztam.
- Tudom jól,hogy nem vagy kemény. De szerintem akkor is roppant erős csajszi vagy... és persze nagyszerű.
|
Láttam rajta, hogy próbál laza maradni, eljátszani a kemény fiút, aki simán viccel azzal, hogy mennyire szétesne, ha a csapatának az egyik tagja elpusztulna... De tudtam, hogy viccen kívül összetörne, talán ezért is akadtam ki ma ennyire.
- Nem vicces, Grady, bármennyire is próbálkozol. Fontos vagy nekem, szóval nem tudok azon nevetni, hogy te mennyire összezuhannál. - ráztam meg a fejemet lassan, de aztán mikor közel hajolt hozzám, lehunyt szemmel elmosolyodtam egy pillanatra, hogy aztán a szemébe nézzek. Érezzem, ahogy a mellkasa emelkedik és süllyed a kezem alatt. Jó volt ez így, békés. Aztán megtörte az idillt azzal, hogy nyelvet öltve közölte, kemény nőies hangom van, majd vállba vágott. Persze elmosolyodtam, főleg mikor helyesbített, hogy kislányos.
- Ugye tudod, hogy alapban egyáltalán nem vagyok kemény csaj? Érzéketlen annál inkább... nemtörődöm. Olyan, aki vágyja az érzést, hogy ne érezzen semmit. De kemény... - most én nevettem fel minden humor nélkül. - Az kicsit sem.
Rámosolyogtam, majd megcirógattam az állát.
|
- Hm... ez egy nagyon jó kérdés.. Blue nélkül asszem visszamentem volna a seregbe én is...de persze a maradék hármat se hagyjuk ki. Amikor A park vezetője felhívott,hogy raptorokkal kéne dolgozni,először egyébként arra gondoltam hogy megnevelem őket,aztán sorsukra hagyom mind a négyet és lelépek,vissza Afganisztánba. De aztán mind a négy a szívemhez nőt,ami most sem helyes. Ezen a helyen nincsenek biztonságban,és tudom magamról,hogy ha valamelyik elpusztulna,jobban megsínyleném mint a csapat. - Nevettem fel kissé keservesen,de nem voltam szomorú, majd felkönyököltem és belehajoltam az arcába, de nem tettem semmit... Most egy levegőt szívtunk,és egymásra fújtuk a levegőt. Hosszú perceken át csak bámultam rá, mint aki okot keres arra, hogy beszóljon,de végül nem talált...
- Komolyan ilyen hangod van amúgy. De nekem tetszik. - Kinyújtottam a nyelvem, és óvatosan ökölbe szorított kézzel vállon vágtam. - Igazi kemény nőies. Najó csak vicceltem... kislányos amúgy.
|
A kijelentésére azonnal felhorkantam, majd felmutattam a mutatójjamat tiltakozón, addig is abbahagyva a rajzolgatást.
- Tiltakozom, pasi szerepról akkor volna szó, ha utána szobára vinnélek. A pasi kérés manapság egész népszerű dolog. - nevettem el magam, de inkább visszaejtettem a kezemet és tovább kreatívkodtam, mert jól esett. Mikor az ujjára tekerte a hajamat, elmosolyodtam, viszont amint meghallottam az affektálós utánzást, felkönyökölve bámultam az arcába, "döbbent" fejet vágva.
- Komolyan ilyen hangon beszélek?! Te úúúristen! - nevettem el magamat, majd megráztam a fejem, miután elhúztam a copfomat. - Nem, amúgy... viccet félre téve, eléggé karrierista voltam, nem hinném, hogy bármi lett volna köztünk.
Ezen elgondolkoztam, majd halványan elmosolyodtam és a pofijába bámultam.
- Miért, veled mi lett volna, ha nem jössz ide és hoz össze a sors életed szerelmével? Mármint Blueval - nevettem.
|
Rápakolta a fejét a mellkasomra, ami meglehetősen aranyos gesztus volt tőle. Természetesen a csipkelődést most sem hagyhatta ki,de hát ez van, így szeretem, na. Az utolsó mondatára viszont felhorkantam,és elhúztam a számat.
- Egy nő pasi szerepben? Nem bejövős. - Nevettem fel. - A kéz megkérés a pasi dolga. Ne akarj nemet váltani,nem állna jól a pasi szerep. - Finoman megcirógattam az arcát, aztán a copfjára tévedtem,és az ujjamra tekertem a lófarkát.
- De megnézném hogy térdelsz le elém,és kérsz meg.... - Hamiskásan elkezdtem a hangját utánozni: - Owen Grady, hozzám jönnél férjül?
|
Mikor közölte, hogy akár betegnek is tarthatom, de ő örül, hogy így alakul, halkan felnevettem és ismét rá pillantottam. Nem mondtam, hogy én is, mert akkor hozzátettem volna, hogy nem arra gondolok lefekvés előtt, hogy holnap talán meghalok, hanem arra, hogy ismét lesz egy napom, amit vele tölthetek. És ez feldob. Az pedig már tényleg nyálas lenne.
Mire észbekaphattam volna, már mellettem feküdt, én pedig halvány mosollyal néztem rá, mikor megbökdösött. Viszont a kacsintás és a kijelentés miatt fülig vörösödtem és erre persze nevetve vertem a fejemet a térdembe.
- A katona pasim, aki egy címeres hatökör és velociraptorokat hoz a lakhelyemre? Megnyugtató - nevettem, aztán aa fejem a mellkasára pakoltam, lazán átkarolva.
- Asszem, ha nem itt a szigeten ismerlek meg, szétszívattalak volna... de akkor is bírnálak... Talán még meg is kértem volna a kezed! - nevettem el magam, a mellkasára rajzolgatva az ujjammal, a pólóján keresztül persze.
|
- Nézz betegnek, de én sokkal jobban örülök,hogy így alakult. - Itt megengedtem magamnak egy mosolyt, mire aztán kapcsoltam,hogy elbasztam a kedvét. Owen, te fasz...
Felpattantam az ágyról, és lefeküdtem mellé, a hátamra, a kezemet összekulcsolva a fejem alatt, és megböködtem az oldalát.
- Ne légy szomorú. A katona pasid itt lebzsel melletted. - Kacsintottam rá sármosan, félig nevetve,félig mosolyogva.
|
Kissé bambán nézett rám, mire halványan elmosolyodtam és az államat a térdemre támasztottam, őt nézve. Közölte, hogy minden rendben, mire elmosolyodtam halványan, de nem bólintottam, nem mondtam neki semmit ezzel kapcsolatban.
- Tényleg... nem fáj az állad? - kérdeztem eltöprengve, aztán ő belekezdett egy mondatba, amit elharapott. Hjaj, itt valami nem okés... Most én sóhajtottam, majd a homlokomat döntöttem a térdemnek, míg elgondolkoztam a válaszon.
- Ez... egy bonyolult kérdés. Ha minden jól alakult volna, és hazajutok innét... hát... Visszamentem volna a régi melómba, pilótának. Ha nem haltam volna meg bevetésen, akkor minden este azzal a gondolattal feküdtem volna le, hogy legyen már reggel és elkezdődhessen egy újabb nap, amikor lehetőségem adódik, hogy meghaljak. vicces, nem? - néztem fel megint, majd feltérdelve elővettem a másik kulacsomat és belekortyoltam.
- Szar dolog azért élni, hogy meghalhass... talán megismertem volna valakit, összejövünk, hogy szüljek egy gyereket, hogy aztán szar anya legyek, elváljak és visszamenjek a seregbe. Összességében... döntsd el te, hogy melyik a jobb élet - néztem rá halvány mosollyal, bár a jókedvem nagyjából elpárolgott.
|
Fel sem tűnt,hogy a képzelet beli sóhaj amúgy valóságos volt,úgyhogy amikor megkérdezte minden oké-e,kellett jó pár perc, hogy leessen a dolog.
- Öhm. Ja, persze. - Mosolyogtam rá, aztán végigterültem a táskám mellett, felkönyökölve őt kémleltem. Igazából,egész eddig fogalmam sem volt róla,hogy ezzel a nővel megfogtam az isten lábát. Bár amikor megteremtették, adhattak volna neki kissé kevesebb kézerőt. Elmosolyodtam, és a hátamra vetettem magam.
- Csak azon töprengtem.. - elharaptam a mondat végét,és ismét felé fordultam. - Ha minden jól alakult volna, hazajutották volna a szigetről,milyen életed lenne most? Úgy értem.. Jobb vagy rosszabb?
|
Persze a pasim... Ez akkor is fura... Nem vette a lapot, tisztára olyan "fenébe már" fejjel állt tovább, mire csak a szememet tudtam forgatni. Felvettem a pólót, majd tettem le neki vizet a táskája mellé és ledőltem a saját hátizsákomhoz, átkarolva a térdemet és bámultam ki a fejemből. A sóhajra persze rápillantottam felvont szemöldökkel, de nem mentem oda hozzá, mert szerintem így is pont eleget lógtam a nyakán, még a végén elzavar az anyámba.
- Minden rendben? - kérdeztem végül habozva, a szemem sarkából figyelve őt
|
Miután közölte,hogy csak lefeküdtünk, a csávó meg tovább ált, felsóhajtottam, elsétáltam a táskámig és felvettem egy tiszta pólót. Igazából meglehetősen kínos volt, de szerencsére kevés olyan ember volt,aki be mer ugatni nekem pár méterre a raptoroktól. Felhúztam egy zoknit majd a váltócipőt,majd Alice-re pillantottam.
- Ja. Dobhatsz... már egészen kiszáradtam. - Mosolyodtam el. Furcsa volt, mert annak ellenére hogy maximum pár évünk van hátra, legalább az utolsó idők boldogan telnek. Mondjunk ha nem ragadunk itt, nem alakítom ki ilyen jól a kapcsolatomat Alice-szel, nem szeretem meg és már nem élnék valószínűleg. A raptorok meg... már felfalták volna a tábort,és végre minden a helyén lenne. Felsóhajtottam.
|
Mire visszaértünk, tényleg nem volt gond a kedvemmel, ahogyan neki se, ezért pedig hálás voltam. Nem sokan kérdezősködtek, hála az égnek. Meg a raptoroknak és annak, hogy Owen elég harapós tud lenni. Mikor előadta a sztorit, az emberke tök döbbenten nézett, mire elhúztam a szám és megvakartam a fejem elgondolkozva.
- Igazából csak dugtunk, de fél bevallani... Ez van - vágtam olyan "kíínos" grimaszt, mire az emberke már sokkal értelmesebb fejet vágva bólogatott és lelépett.
- Én mondtam, hogy ez a sztori hihetőbb - veregettem meg a vállát, majd felkaptam a táskám és elővettem egy másik pólót, amit gyors át is cseréltem.
- Kérsz inni?
|
Ezen megint mosolyogtam egy jót. Hiába, ez a lány mindig tudja, mivel nevettessen meg,még akkor is, ha ramaty a kedvem és ideges vagyok. Talán pont ezért kedvelem. Pár perc séta után visszavánszorogtunk a táborba, ahol letettem az ölemből. Természetesen az itt lévők háromnegyede hülyének nézett minket, de kevesen kérdezték meg,hogy mi a fene történt.
- Hát az úgy volt hogy... megtámadt egy Spinoszaurusz.. Ő megsebesült,nekem ellopták a cipőmet a raptorok, aztán meg az egyik megsérült és a pólóm rajta végezte. - Itt már komolyan vakartam a fejem, annyira értelmetlen,és hihetetlen lett a sztori. És mindez pár óra alatt!
|
Persze a sztorim, mint várható volt, ütött, Owen gyakorlatilag görnyedezett a vihogástól, én meg azért röhögtem, hogy miez mááár, hogy nevet a pasiii. Szóval kivihogtuk magunkat, ő meg megkérdezte, hogy szétkarmolt, vagy mi. Bevágtam a pókerarcot.
- Ugyan, dehogy, próbáltál lerázni és nekivágtál a sziklának a vízesésnél - közöltem halál komoly arccal bólgattam, de azért elfojtottam a vigyorgásomat.
- Tudom, hogy ottvoltál, mesélted. Nos... asszem az őrangyalodnak sokkal tartozol. Ebből pedig látszik: te vagy a jobbik felem. - kuncogtam, de már nem lepett meg, hogy felkapott. Asszem ez valami új hobbi nálam.
- De most komolyan. Dettó katona voltál, bááár te tengerészgyalogos één meg pilóta, de az részletkérdés. Te ott sérültés, én itt sérülök. A jobbot azért mondtam, mert te emberbarátabb vagy mint én. Habozás nélkül lőném fejbe az őrszemet, ha azt mondaná, hogy álljak meg, nekem pedig mehetnékem lenne - bólogattam elgondolkozva, máár reflex-szerűen kapaszkodva a vllába, nehogy lepuffanjak valahol.
|
Jókedvűen indultam vissza a táborba,de a megerőszakolós sztorin ismét el nevettem magam,és meg kellett állnom,mert gyakorlatiag görnyedtem a röhögéstől.
- Én meg szétkarmoltalak meg meegerőszakoltál,vagy mi? - Nevettem félhangosan, de azért igyekeztem nem elfelejteni,hogy egy őshüllőktől hemzsegő erdőben vagyunk. Amint sikerült mérsékelhetően visszafogni a nevetésemet, vettem egy mély levegőt és kihúztam magam,még mielőtt a levegő is beszorul.
- Én 4 évig szolgáltam Afganisztánban. Négyszer lőttek meg. tt meg mindent megúszok. - Mosolyogtam rá. - Fura a sors. - Itt már felkaptam az ölembe,és futásnak eredtem a táborhely felé.
|
Elnevettem magam a megjegyzésére, hogy ma már nem kell neki több szívinfarktus.
- Ilyen peches nővel, mint én, szerinted nem lesz benne részed? Kihúztam a seregben hat évig, karcolás nélkül. Itt a nyakam töröm egy faágban - nevettem el magam, bár fájt tőle kicsit az odalam. Ezek után visszavadásztam neki a bakancs maradványait, ha mást nem, poénnak kitűnő volt. Közölte, hogy dobjam od Deltának, szóval felvettem, amjd a raptorra néztem, aki oldalra döntött fejjel valami farokcsóválás szerűt produkált és nézte meredten az ingázó cipőmaradványt.
- Nesze, kislány - nevettem fel, majd odadobtam neki és néztem, ahogy tök jókedvűen rágcsálja. - Mondtam már, hogy furák a dínóid? - érdeklődtem, visszafordulva felé, majd a kezére néztem egy pillanatig elgondolkozva és az ujjaim az övé közé fűztem. Utána indulás vissza a tábor felé.
- Ugye tudod, hogy elég bizarrul festünk? - nevettem el magam, az én szakadt, véres pólómra nézve, majd rá, akin egyáltalán nem volt se felső, se cipő, ráadásul a haja is úgy állt, mint aki most mászott ki valami csaj mellől... és egyszerűen muszáj volt elnevetnem magam. - Ha megkérdezik, mi történt, akár azt is kamuzhatod, hogy megerőszakoltalak, totál hihető sztori lenne.
|
- Hát akkor, irány a tábor..Vagyis az az közeli helyek. Nem akarok ma több szívinfarktust. - Nevettem fel,és már épp azon voltam,hogy felkapom,amikor elindult a folyó felé, hogy kihalássza a bakancsom. Ismét elnevettem magam, hiszen szét volt rágva, ennek már hasznát úgy sem veszem, Maximum ha eltűnnék meg tudnának keresni. Na, nem mintha amúgy elszabadulnék tőlük pár perce...
- Dobd oda Deltának, hagy rágják. Felvenni már úgy sem tudom, csupa lyuk. - Mosolyogtam rá, aztán kinyújtottam a kezem felé, szétfeszített ujjakkal,jelezve hogy meg akarom fogni a kezét.
|
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
